\u00dcnnepi k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s<\/STRONG><\/P> Kard megtiszt\u00edtva, beolajozva, elt\u00e9ve. Csak el ne felejtsem levenni a t\u00e9rdv\u00e9d\u0151t… az edz\u00e9s ut\u00e1n fent hagyni kicsit kellemetlen. Az iaido edz\u00e9s v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt, kezdhet\u00fcnk a jo-val foglalkozni. Eszk\u00f6z\u00f6k el\u0151k\u00e9sz\u00edtve, jo a k\u00e9zben. Persze, m\u00e9g mindenki besz\u00e9lget, de m\u00e1r lehet l\u00e1tni, hogy id\u0151nk\u00e9nt mindenki rendszeresen rangid\u0151s\u00fcnk fel\u00e9 pillant \u00e9s v\u00e1rjuk a sorakoz\u00f3t. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb v\u00e1rakoz\u00e1sunk a v\u00e9g\u00e9re \u00e9r, k\u00f6sz\u00f6nhet\u00fcnk a teremnek, egym\u00e1snak, a tan\u00e1runknak. B\u00e1rmennyire is f\u00e1radt az ember az eg\u00e9sz napos hajsz\u00e1k ut\u00e1n, m\u00e9gis, dolgozik a lelkesed\u00e9s, \u00e9s felhaszn\u00e1lja azokat az er\u0151ket, amiket mostanra tartal\u00e9kolt. Az \u00e9rz\u00e9s egyszer\u0171: menj\u00fcnk, csin\u00e1ljuk! Hogy mit? Mindegy, csak kezdj\u00fck v\u00e9gre! <\/P> \u00c1m H\u00e1bermajer G\u00e1bor sensei itt megszak\u00edtotta a rutint, nem a szok\u00e1sos „Kihon, k\u00e9t sorba!” felki\u00e1lt\u00e1ssal kezd\u0151d\u00f6tt az edz\u00e9s. Ehelyett valami ilyesmit hallhattunk:<\/P> – Rendben, emberek! M\u00e1rcius tizenhatodik\u00e1n Visegr\u00e1dban jo-t\u00e1bor „Vic” Cook sensei-el. Rem\u00e9lem mindenki eml\u00e9kszik. Jelentkez\u00e9seket tov\u00e1bbra is Patr\u00edci\u00e1n\u00e1l, vizsgajelentkez\u00e9seket n\u00e1lam lehet leadni. – Term\u00e9szetesen, b\u00e1rmennyire is tagadjuk, az ember hajlamos reflex-szer\u0171en gondolkodni, az \u00e9rtelmes felfog\u00e1st itt is megel\u0151zte a lelkesed\u00e9s <\/P> (legal\u00e1bbis r\u00e9szemr\u0151l biztosan). Persze, t\u00e1bor. Eml\u00e9ksz\u00fcnk. Jo-zhatunk v\u00e9gre? <\/P> Szerencs\u00e9re, ilyenkor is ott vannak mellett\u00fcnk a lassabban, b\u00f6lcsebben reag\u00e1l\u00f3 t\u00e1rsaink, akik \u00e9rtelmezik is a hallottakat, \u00edgy sz\u00e9pen lassan a t\u00f6bbiek megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00f6tt arc\u00e1t figyelve bennem is tudatosult, hogy a most m\u00e1r nem december van, hanem febru\u00e1r, \u00e9s a fent eml\u00edtett id\u0151pont sz\u00e9pen lassan k\u00f6zel lop\u00f3zott hozz\u00e1nk, m\u00e1ris itt van a sarkunkban. Nem mintha nem tudtunk volna r\u00f3la. Tudtunk r\u00f3la. M\u00e9g az \u00e9ves k\u00f6zgy\u0171l\u00e9sen is megbesz\u00e9lt\u00fck. Mindny\u00e1jan hallottuk az \u00e9ves menetrendet, m\u00e9g a felel\u0151s\u00f6ket is kiosztottuk, elm\u00e9letileg mindenki tudta a dolg\u00e1t. De tudni, \u00e9s eml\u00e9kezni k\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 dolog. Tudtuk, hogy majd, valamikor m\u00e1rciusban t\u00e1bor \u00e9s „majd-valamikor-esetleg” m\u00e9g vizsga is, de nem t\u00f6r\u0151dt\u00fcnk vele. Hiszen messze volt. Azt\u00e1n egyszer csak j\u00f6n a mi G\u00e1borunk \u00e9s k\u00f6nnyed hangon bedobja k\u00f6ztudatba a kijelent\u00e9st, majd finoman hozz\u00e1teszi, hogy kisz\u00e1molta: hi\u00e1ba a soknak t\u0171n\u0151 m\u00e1sf\u00e9l h\u00f3nap, m\u00e9gis mind\u00f6ssze kilenc-t\u00edz edz\u00e9s\u00fcnk van addig, \u00e9s nem \u00e1rtana elkezdeni a felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9st, mind a vizsg\u00e1ra, mind a szervez\u00e9sre… <\/P> Mit tehet ilyenkor az ember? Elkezdt\u00fck beosztani az id\u0151t, elkezdt\u00fcnk figyelni r\u00e1. Ez egy \u00e9rdekes j\u00e1t\u00e9kban csap\u00f3dott le: mint ahogy a gyerekek kar\u00e1csony el\u0151tt, mi is elkezdt\u00fck sz\u00e1molni, \u00e9s gyakran is eml\u00e9keztett\u00fck egym\u00e1st arra, hogy bizony „m\u00e1r csak nyolcat kell edz\u00e9sileg aludni, \u00e9s itt a t\u00e1bor” . Ennek a „j\u00e1t\u00e9knak” haszna is volt: mivel minden edz\u00e9st egyes\u00e9vel sz\u00e1moltunk, \u00e9s csak fokozatosan jutottunk k\u00f6zelebb a t\u00e1borhoz, az els\u0151re ijeszt\u0151en kev\u00e9snek t\u0171n\u0151 id\u0151 kezdett elegend\u0151v\u00e9 szel\u00edd\u00fclni. S\u0151t, ahogy a kar\u00e1csonyi napsz\u00e1ml\u00e1l\u00e1sn\u00e1l, itt is egyre ink\u00e1bb nem hogy elegend\u0151nek, hanem egyre t\u00f6bbnek \u00e9s t\u00f6bbnek l\u00e1ttuk, ami m\u00e9g h\u00e1tra volt, \u00e9s \u00edgy a meglepet\u00e9s \u00e9s enyhe k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s \u00e1tcsapott izgalomba \u00e9s j\u00f3les\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1sba. De egy \u00e9letre megtanultuk, hogy az esem\u00e9nyre val\u00f3 felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9s ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga ez esem\u00e9ny.<\/P> Ez k\u00e9t dolgot bizony\u00edthat: vagy G\u00e1borban valahol m\u00e9lyen elveszett egy elk\u00e9peszt\u0151en j\u00f3 marketinges, vagy egy jo t\u00e1bor t\u00e9nyleg olyan, mint a kar\u00e1csony. <\/P> \u00c9jf\u00e9li jo, avagy a bokut\u00f3k hallgatnak<\/STRONG><\/P> Hogy a fent eml\u00edtett k\u00e9t lehet\u0151s\u00e9get k\u00f6z\u00fcl ki melyiket v\u00e1lasztotta, az kinek-kinek egy\u00e9ni \u00edzl\u00e9se, de egy biztos: hossz\u00fanak t\u0171n\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n \u00e9rkezt\u00fcnk meg a t\u00e1bor helysz\u00edn\u00e9re, \u00e9s kezdt\u00fck meg a munk\u00e1t. \u00c9rkez\u00e9s ut\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n egy ink\u00e1bb f\u00f6ldrajzi jelleg\u0171 t\u00e9ny \u00f6tlik az idel\u00e1togat\u00f3 szem\u00e9be: Visegr\u00e1d m\u00e9g mindig sz\u00e9p. B\u00e1r ennek tal\u00e1n nem sok k\u00f6ze van az edz\u0151t\u00e1borhoz, de az ember sz\u00edvesebben dolgozik egy sz\u00e9p helyen. Ha v\u00e1rosban vagyunk, az edz\u00e9s f\u00e1raszt\u00f3, \u00e9s a pihen\u00e9s elmarad, de egy ilyen helyen edz\u00e9s ut\u00e1n, vagy ak\u00e1r a k\u00f6ztes sz\u00fcnetben egyetlen szippant\u00e1s a Duna v\u00edzillat\u00fa leveg\u0151j\u00e9b\u0151l szinte elmos minden f\u00e1radts\u00e1got. M\u00e1r maga az \u00e9rkez\u00e9s is lelkes\u00edt\u0151: a sz\u0171k aut\u00f3ban \u00f6sszez\u00e1rt n\u00e9h\u00e1ny emberes vil\u00e1g k\u00f6nnyen kit\u00e1rul, ha a Dunai kompon \u00e1tkelve a hegyek \u00e9s a foly\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t kell befogadnia. \u00c9s ez nagyon j\u00f3 indul\u00e1s.<\/P> Azt\u00e1n meg\u00e9rkeztek a vend\u00e9gek. Ahol egy perce m\u00e9g mind\u00f6ssze a mi holmink \u00e1rv\u00e1lkodott, a rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 hely hamar megtelt besz\u00e9lget\u0151, \u00f6lt\u00f6z\u0151 emberekkel. Idegen orsz\u00e1g, idegen hely, idegen emberek, csak a t\u00e1rs m\u00e9g az ismer\u0151s: mindenki \u00e1t\u00e9li n\u00e9ha ezt az \u00e9rz\u00e9st, \u00e9s \u00edgy nem is meglep\u0151, hogy a nyelvi korl\u00e1tokat csak azok l\u00e9pt\u00e9k t\u00fal, akik m\u00e9g r\u00e9gebbr\u0151l (esetleg \u00e9ppen egy m\u00e1sik t\u00e1borb\u00f3l) ismerik egym\u00e1st. Az edz\u00e9sek alatt egyszer Cook sensei azt mondta: „Know your enemy” . Szabad ford\u00edt\u00e1sban: „Ismerd meg ellens\u00e9ged” . Mert ha nem ismered, legy\u0151zni sem fogod tudni. Furcsa, de valami hasonl\u00f3 erre az elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt \u00e1llapotra is igaz lehet. Hiszen m\u00e1s nyelv, m\u00e1s kult\u00fara, de egy a c\u00e9l: tanulni j\u00f6tt\u00fcnk. „Know your friend” Ismerj\u00fck meg a bar\u00e1tunkat. Mert ha nem ismered, tanulni sem fogsz tudni t\u0151le. M\u00e9g tal\u00e1n enn\u00e9l is furcs\u00e1bb, hogy a hat\u00e1rok laz\u00edt\u00e1s\u00e1ra az egyik leghat\u00e9konyabb eszk\u00f6znek \u00e9ppen a sokak \u00e1ltal nem kedvelt felmos\u00e1s bizonyult, a k\u00f6z\u00f6s munka k\u00f6zben, a rongyok cser\u00e9j\u00e9n\u00e9l m\u00e1r l\u00e1tszott, hogy a szavakat nem \u00e9rtj\u00fck, de egyfel\u00e9 dolgozunk.<\/P> Ennyit a szervez\u00e9sr\u0151l. „Eszk\u00f6z\u00f6k el\u0151k\u00e9sz\u00edtve, jo a k\u00e9zben. Persze, m\u00e9g mindenki besz\u00e9lget, de m\u00e1r lehet l\u00e1tni, hogy id\u0151nk\u00e9nt mindenki rendszeresen rangid\u0151s\u00fcnk fel\u00e9 pillant \u00e9s v\u00e1rjuk a sorakoz\u00f3t.” Eln\u00e9z\u00e9st, hogy magamt\u00f3l id\u00e9zek. De az \u00e9rz\u00e9s ugyanaz, mint otthon: jo-t fogunk \u00e9s edzeni j\u00f6tt\u00fcnk. \u00c9s ahogy otthon, a tan\u00e1raink is meg\u00e9rkeznek. Ezut\u00e1n m\u00e1r nincs szervez\u00e9s, csak az edz\u00e9s, Cook sensei humoros, m\u00e9gis hat\u00e9kony el\u0151ad\u00e1s\u00e1ban. Hiszen, amikor rendszeresen \u00e9rkezik a lelkes\u00edt\u00e9s: „Are you happy?” – „\u00d6r\u00fclt\u00f6k?” vagy \u00e9ppen „Easy!” – „K\u00f6nny\u0171!” , akkor egyszer\u0171en k\u00e9ptelens\u00e9g f\u00e1radtnak lenni. Ha j\u00f3 a tan\u00e1r, m\u00e9g a rossz di\u00e1kot is elviszi a v\u00e1ll\u00e1n. Ha pedig m\u00e9g a di\u00e1k is j\u00f3, akkor k\u00f6nny\u0171 \u00edgy edzeni.<\/P> Tal\u00e1n ezeknek az apr\u00f3 l\u00f6k\u00e9seknek tudhat\u00f3 be, hogy j\u00f3val az edz\u00e9s v\u00e9ge ut\u00e1n, este t\u00edz \u00f3ra fel\u00e9, m\u00e1r a leter\u00edtett tatamik \u00e9s a lefekv\u00e9shez k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u0151 t\u00e1rsak el\u0151tt is l\u00e1thatott az odat\u00e9ved\u0151 utas egy jo kat\u00e1kat gyakorl\u00f3 p\u00e1rost. \u00c9s ha ez a k\u00e9pzeletbeli utas kicsod\u00e1lkozta volna mag\u00e1t, majd odafordult volna az egyik fekv\u0151 szeml\u00e9l\u0151d\u0151h\u00f6z, hogy megk\u00e9rdezze: – Mit m\u0171velnek ezek az \u0151r\u00fcltek itt…? – , akkor igen egyszer\u0171 v\u00e1laszt kapott volna: – Nem l\u00e1tod? Jo-znak. – Mert egy jo t\u00e1borban a vil\u00e1g legterm\u00e9szetesebb dolga, ha valaki \u00fagy d\u00f6nt, hogy ilyenkor is gyakorol. Mint ahogy egy, f\u00e9l tizenegykor \u00e9rkez\u0151, magasabb fokozat\u00fa \u00fariember azon d\u00f6nt\u00e9se, miszerint a jo kat\u00e1kat t\u00f6k\u00e9letesen el\u0151 lehet adni \u00f6lt\u00f6nyben is, szint\u00fagy teljesen term\u00e9szetes. Az pedig, hogy az \u00f6lt\u00f6nyh\u00f6z tartoz\u00f3 \u00f6v teljess\u00e9ggel megfelel\u0151 hely a bokuto sz\u00e1m\u00e1ra, szerintem m\u00e1r mindenkinek nyilv\u00e1nval\u00f3.<\/P> Megt\u00f6rt\u00e9nt. Mert ez egy ilyen furcsa hely, egy ilyen furcsa hangulattal.<\/P> Ennyi t\u00f6rt\u00e9net ut\u00e1n viszont v\u00e9gk\u00e9pp nem tudom meg\u00e1llni, hogy ne eml\u00edtsem a t\u00e1bor alatt megt\u00f6rt\u00e9nt jo vizsga egyik eml\u00e9kezetes tulajdons\u00e1g\u00e1t: a vizsg\u00e1ra kit\u00f6ltend\u0151 ” eladatlap” . Lehet, hogy puszt\u00e1n fiatal korom miatt, de m\u00e9g soha nem vettem r\u00e9szt olyan vizsg\u00e1n, ahol \u00edr\u00e1sban is kellett k\u00e9rd\u00e9sekre v\u00e1laszolnunk. A beadand\u00f3 pap\u00edrk\u00e1t t\u00f6bben „k\u00e9rd\u0151\u00edvnek” titul\u00e1lt\u00e1k, amely elnevez\u00e9s bennem m\u00e1s t\u00e9m\u00e1k k\u00e9rd\u0151\u00edveit id\u00e9zte fel. \u00cdgy hi\u00e1nyoltam az olyan k\u00e9rd\u00e9seket, mint „Mikor ker\u00fclt el\u0151sz\u00f6r kapcsolatba a joval?” vagy \u00e9ppen „Mikor \u00e9szlelte el\u0151sz\u00f6r a f\u00fcgg\u0151s\u00e9g jeleit?” , \u00e9s persze „Volt-e m\u00e1r elvon\u00f3k\u00far\u00e1n?” M\u00e1sr\u00e9szr\u0151l viszont helyenk\u00e9nt olyan dolgokat mutatott meg, amiket nem is gondoltunk volna. N\u00e1lam p\u00e9ld\u00e1ul nagyr\u00e9szt nem a v\u00e1laszad\u00e1s jelentett gondot, hanem a v\u00e1lasz le\u00edr\u00e1sa, amennyiben egy jap\u00e1n kifejez\u00e9sr\u0151l volt sz\u00f3. De ugyan\u00edgy mindenkinek megvolt a maga er\u0151s oldala \u00e9s persze a hi\u00e1nyoss\u00e1gai is. B\u00e1r az ember h\u00faz\u00f3dozik az ilyesmit\u0151l, mindenk\u00e9ppen \u00e9rdekes tapasztalat volt.<\/P> Ett\u0151l eltekintve, a m\u00e1sodik nap meglep\u0151en gyorsan eltelt. Els\u0151 hall\u00e1sra azt hihetn\u00e9nk, hogy hat \u00f3ra edz\u00e9s, k\u00f6zte k\u00e9t \u00f3ra sz\u00fcnettel soknak t\u0171nik. M\u00e9gis, el\u00e9g keveset lehet r\u00f3la elmondani, ami \u00fajdons\u00e1g lenne az eddigiekhez k\u00e9pest. J\u00f3 hangulatban, j\u00f3 \u00fctemben dolgoztunk, enn\u00e9l t\u00f6bbre nem is volt sz\u00fcks\u00e9g. <\/P> Ahogy mondani szokt\u00e1k, kem\u00e9ny munka ut\u00e1n j\u00f3l esik a pihen\u00e9s. A kijel\u00f6lt szak\u00e1csk\u00fcl\u00f6n\u00edtm\u00e9nynek h\u00e1la, este ezt a pihen\u00e9st egy k\u00f6z\u00f6s, \u00fagynevezett „bogr\u00e1csban” k\u00e9sz\u00fclt, \u00fagynevezett „magyar” \u00e9telt, a slambucot fogyaszthatta a lelkes t\u00e1rsas\u00e1g. Az \u00e9tel elk\u00e9sz\u00edt\u00e9se apr\u00f3bb akad\u00e1lyokba \u00fctk\u00f6z\u00f6tt, h\u00e1la a gyakran felt\u00e1mad\u00f3 sz\u00e9lnek. Ennek megold\u00e1s\u00e1ra t\u00f6bb remek \u00f6tlet sz\u00fcletett, mint p\u00e9ld\u00e1ul az a m\u00f3dszer, hogy \u00e1lljunk f\u00f6l egy sorba mind a negyvenen \u00e9s megfelel\u0151en pontos \u00e9s er\u0151s kiai haszn\u00e1lat\u00e1val f\u00fajjunk ellen a sz\u00e9lnek. Ezt a tervet t\u00falzott egyszer\u0171s\u00e9ge miatt elvetett\u00fck, \u00edgy megmaradtunk a t\u0171z be\u00e1s\u00e1sa mellett, aminek h\u00e1la siker\u00fclt megvend\u00e9geln\u00fcnk mindenkit. A teremben uralkod\u00f3 hangulatr\u00f3l az \u00e9tel megjelen\u00e9se el\u0151tt nem sokat tudok mes\u00e9lni, mivel \u00e9n magam b\u00fcszk\u00e9n szolg\u00e1ltam, mint a szak\u00e1csok zsebkend\u0151tart\u00f3ja \u00e9s v\u00edzhord\u00f3ja. Miut\u00e1n apr\u00f3 fogasker\u00e9kk\u00e9nt v\u00e9gzett feladataim v\u00e9get \u00e9rtek, \u00e9n is elfoglalhattam helyem a padokb\u00f3l r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tt asztal mellett, mint ut\u00f3lag kider\u00fclt, a „k\u00f6zemberek” oldal\u00e1n. Az asztal hossz\u00fak\u00e1s term\u00e9szete miatt hamar st\u00e1tuszszimb\u00f3lumm\u00e1 v\u00e1lt, hogy ki melyik oldalon \u00fclt, \u00e9s a t\u00e1rsas\u00e1g sz\u00e9tv\u00e1lt a bej\u00e1rattal szemben \u00fcl\u0151 nemesekre, \u00e9s r\u00e1nk, a k\u00f6zemberekre. Ezt a j\u00f3 hangulat\u00fa, kedves marakod\u00e1st betet\u0151zve lassan el\u0151ker\u00fcltek a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 j\u00e1t\u00e9kok, k\u00e1rty\u00e1k, vagy \u00e9ppen a g\u00f3. A t\u00f6bbs\u00e9g viszont, aki ezekb\u0151l kimaradt, a gyerty\u00e1k, m\u00e9csesek f\u00e9nye mellett k\u00f6nnyen tal\u00e1lhatott mag\u00e1nak besz\u00e9lget\u0151partnert.<\/P> Az este j\u00f3 felvezet\u00e9snek bizonyult a t\u00e1bor harmadik, egyben utols\u00f3 napj\u00e1hoz. A vas\u00e1rnapunk teljes eg\u00e9sz\u00e9ben a vizsga jegy\u00e9ben telt: d\u00e9lel\u0151tt felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9s, az etikett ismertet\u00e9se \u00e9s az utols\u00f3 sim\u00edt\u00e1sok ker\u00fcltek ter\u00edt\u00e9kre. Ami ezut\u00e1n k\u00f6vetkezett, az val\u00f3j\u00e1ban m\u00e1r csak puszta formalit\u00e1s. Levizsg\u00e1ztunk.<\/P> Miut\u00e1n lez\u00e1rtuk a t\u00e1bor helysz\u00edn\u00e9t, \u00e9s elindultunk hazafel\u00e9, a Dunai komp Nagymaros \u00e9s Visegr\u00e1d fel\u00e9 \u00fajra v\u00e1laszt\u00f3vonalnak bizonyult. Visszan\u00e9zve l\u00e1ttuk, hogy ahonnan j\u00f6v\u00fcnk, az j\u00f3 volt. \u00c9s el\u0151ren\u00e9zve l\u00e1ttuk, hogy ahova megy\u00fcnk, az sem lesz olyan rossz. <\/P> Sz\u00f3val, j\u00f3 m\u00f3ka egy ilyen jo t\u00e1bor, aj\u00e1nlom mindenkinek.<\/P> \u00c1l – zen t\u00f6rt\u00e9net a korai XXI. Sz\u00e1zadb\u00f3l:<\/STRONG><\/P> Egyszer t\u00f6rt\u00e9nt, hogy egy tavaszi napon Shaouzu mester, \u00e9s tan\u00edtv\u00e1nya, az ifj\u00fa Zijian, egy\u00fctt s\u00e9t\u00e1ltak a rizs-f\u00f6ldeken \u00e1tvezet\u0151 \u00faton. Hossz\u00fa, munk\u00e1val telt d\u00e9lel\u0151tt ut\u00e1n ny\u00fajt\u00f3ztatt\u00e1k ki f\u00e1radt tagjaikat, j\u00f3les\u0151 eb\u00e9dt\u0151l eltelve gondolataik is csak lassan haladtak. El\u00e9g lassan ahhoz, hogy Zijian-ban a dolgoz\u00f3 f\u00f6ldm\u0171veseket l\u00e1tva, felt\u00e1madjon a k\u00e9tely, \u00e9s k\u00e9rd\u00e9seket tegyen f\u00f6l mester\u00e9nek. Mikor elhaladtak egy, a rizs-\u00fcltetv\u00e9nyt gondoz\u00f3 csoport mellett, Zijian hirtelen megsz\u00f3lalt:<\/P> – Mond, mester, az emberek mi\u00e9rt vesz\u0151dnek a rizzsel? – Shaouzu l\u00e1tta a k\u00e9rd\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s annak megfelel\u0151en v\u00e1laszolt:<\/P> – Mert b\u00e1r m\u00e1s n\u00f6v\u00e9nyek szinte magukt\u00f3l megteremnek, s az \u00e1llatokkal sincs annyi gond, a rizs megfelel\u0151en gondozva biztos \u00e9telt jelent az \u00e9hes sz\u00e1jnak. \u00c9s az, hogy h\u00f3napokkal k\u00e9s\u0151bb biztons\u00e1gban tudj\u00e1k magukat, meg\u00e9r ennyi jelen gondot az embernek.<\/P> – \u00c9rtem. – V\u00e1laszolt Zijian, \u00e9s tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1ltak. R\u00f6vid id\u0151vel k\u00e9s\u0151bb l\u00e1tt\u00e1k, amint n\u00e9h\u00e1ny ember egy almaf\u00e1t metszeget. Zijian elm\u00e9je \u00fajra k\u00e9rd\u00e9sre ny\u00edlt: <\/P> – Mond, mester, az emberek mi\u00e9rt \u00fcltetnek gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1kat \u00e9s gondozz\u00e1k azt\u00e1n sok-sok \u00e9ven \u00e1t, miel\u0151tt b\u00e1rmi hasznuk lenne bel\u0151le? – Shaouzu l\u00e1tta a k\u00e9rd\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s annak megfelel\u0151en v\u00e1laszolt:<\/P> – Mert b\u00e1r a f\u00e1k lassabban hoznak hasznot, mint a rizs \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt t\u00f6bb ideig ig\u00e9nyelnek t\u00f6r\u0151d\u00e9st, m\u00e9gis, az ember l\u00e1tja, hogy \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb mind \u0151, mind gyermekei sz\u00e1m\u00e1ra ez a fa \u00e9rt\u00e9kes lehet. \u00c9s ez az \u00e9rt\u00e9k, amit az \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bbi \u00f6nmag\u00e1nak adhat, meg\u00e9r ennyi jelen gondot az embernek.<\/P> – \u00c9rtem. – V\u00e1laszolt Zijian, \u00e9s tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1ltak. Nem telt bele sok id\u0151, \u00e9s az \u00fat az erd\u0151 fel\u00e9 kanyarodott. Itt messze a f\u00f6ldek l\u00e1rm\u00e1j\u00e1t\u00f3l, l\u00e1thatt\u00e1k, ahogy egy mag\u00e1nyos \u00f6regember egy apr\u00f3 t\u00f6lgyfa-csemet\u00e9t \u00fcltet. Shaouzu mosoly\u00e1t l\u00e1tva Zijian tudta, hogy mestere m\u00e1r v\u00e1rja a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, \u00edgy nem hagyta csal\u00f3dni:<\/P> – Mond, mester, az emberek mi\u00e9rt \u00fcltetnek t\u00f6lgyf\u00e1t? – Shaouzu l\u00e1tta a k\u00e9rd\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s annak megfelel\u0151en v\u00e1laszolt:<\/P> – Mert b\u00e1r a t\u00f6lgyfa olyan hossz\u00fa \u00e9let\u0171, \u00e9s az ember rohan\u00f3 idej\u00e9hez k\u00e9pest l\u00e9p\u00e9sben halad, \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt sem neki, sem tal\u00e1n gyermekeinek semmi haszna nem lesz bel\u0151le, m\u00e9gis, a j\u00f6v\u0151 ir\u00e1nt \u00e9rzett szeretete t\u00e1pl\u00e1lja a rem\u00e9nyt, hogy egy napon, tal\u00e1n \u00e9vsz\u00e1zadokkal k\u00e9s\u0151bb ez a fa valakinek jelent majd valamit. \u00c9s ez a rem\u00e9ny, amivel a holnapban b\u00edzik, meg\u00e9r ennyi jelen gondot az embernek.<\/P> – \u00c9rtem. – V\u00e1laszolt Zijian \u00e9s tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1ltak. Az \u00e1rnyas f\u00e1k al\u00e1 \u00e9rve, amikor m\u00e1r csak ketten maradtak, imm\u00e1ron Shaouzu-n volt a k\u00e9rd\u00e9s sora:<\/P> – Mond, Zijian. Mi\u00e9rt tan\u00edtunk?<\/P> R\u00e9szlet a magyar, budapesti Shin Bu Kan dojo honlapj\u00e1r\u00f3l:<\/P> „E sz\u00e9p gondolat – hogy \u00fcltess\u00fcnk k\u00f6z\u00f6sen egy f\u00e1t – \u00c1mon S\u00e1ndor klubt\u00e1rsunk \u00f6tlete volt, az hogy Visegr\u00e1d v\u00e1rosa befogadta a kezdem\u00e9nyez\u00e9st \u00e9s helyet adott, Nagy Zsoltnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151. Ez az apr\u00f3 kis facsemete oly sok mindent szimboliz\u00e1l, amiket itt sorolhatn\u00e1nk, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt azt is: nem kell mindent \u00edr\u00e1sba adni, r\u00f6gz\u00edteni, mik\u00e9nt a Shinbukan alapgondolat\u00e1t sem.” \u00dcnnepi k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s Kard megtiszt\u00edtva, beolajozva, elt\u00e9ve. Csak el ne felejtsem levenni a t\u00e9rdv\u00e9d\u0151t… az edz\u00e9s ut\u00e1n fent hagyni kicsit kellemetlen. Az iaido edz\u00e9s v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt, kezdhet\u00fcnk a jo-val foglalkozni. Eszk\u00f6z\u00f6k el\u0151k\u00e9sz\u00edtve, jo a k\u00e9zben. Persze, m\u00e9g mindenki besz\u00e9lget, de m\u00e1r lehet l\u00e1tni, hogy id\u0151nk\u00e9nt mindenki rendszeresen rangid\u0151s\u00fcnk fel\u00e9 pillant \u00e9s v\u00e1rjuk a sorakoz\u00f3t. Nem sokkal … „Jodo szemin\u00e1rium (Visegr\u00e1d)”<\/span> b\u0151vebben<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[],"tags":[],"class_list":["post-19530","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/19530","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=19530"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/19530\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=19530"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=19530"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/shinbukan.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=19530"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
\n
Kecsk\u00e9s L\u00e1szl\u00f3<\/EM><\/P><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"