Az Iaido vizsgáztató szeme (Iaido shinsain no me) – Ishido Shizufumi sensei 2012.09.11.

Részlet az “Az Iaido vizsgáztató szeme” című könyvből
(Shinsain no Me, 2009)

Képes vagy “Ni-ku, San-ke”-t mutatni?
Szenteld magad a Shu elérésének

Ishido Shizufumi Hanshi rövid életrajza: 

1945-ben, Kawasaki városában született, mely a Kanagawa prefektusban található. Miután diplomát szerzett a Japán Egyetemen (Nihon Daigaku), csatlakozott a Chiyoda Glass-hoz. Miután 1976 decemberében elhagyta a céget, a Shinbukan Ishido Dojoban való tanításnak szentelte magát. Az Iaido gyakorlását 1955 kezdte édesapjával, Ishido Sadataro-val. Első helyett szerzett a Nemzeti Iado Bajnokság a hetedik dannal rendelkezők csoportjában. Jelenleg ő tölti be mind a  Kanagawa Prefektus Iaido Szakág helyettes vezetői, mind a Shinbukan Ishido Dojo vezetői pozícióját. 1994-ben érte el a nyolcadik dan fokozatot, majd 2006 megszerezte a Hanshi címet. Bírtokában van ezen felül hetedik dan Kyoshi cím Kendo, valamint nyolcadik dan Kyoshi cím Jodo szakágakban.

Úgy döntöttem, tollat ragadok és leírom a gondolataimat, hogy segítsek az Iaido-t gyakorlóknak.

Először is, kifejtem a gondolataimat az Iaido-ról, mivel ezen gondolatok tükrében közelítek a vizsgákhoz, vizsgáztatáshoz is. Régóta mondják, hogy “az Iaido legbensőbb titka a pillanatban való lét, akárhol is vagyunk, bármire gyorsan tudjunk regálni”. Más szavakkal, úgy gondolom, az Iaido egy olyan elme kifejlesztéséről szól, amely soha nem zavart és képes bármilyen körülmények között higgadtnak maradni, az eseményeket aggodalom, ijedtség nélkül kezelni.

Ha az edzést a hegymászáshoz szeretném hasonlítani, akkor mindenki más környezetből és más irányból lát neki az útnak. Sok fajta motiváció létezhet az indulásra,de akár egészségügyi okaink vannak, akár csak erősebbek szeretnénk lenni, ha egyszer elindultunk, nem állhatunk meg. Természetesen vannak idők, amikor falba ütközünk, amikor problémákat élünk meg, de miközben ezeken túljutunk, továbbra is a csúcsra kell törnünk. Bár nincsen biztosíték, hogy valaha is elérjük a csúcsot, mégis fontos, hogy a csúcs elérésének szándékával továbbra is élvezzük az edzést. Úgy gondolom, kitartással mindenki szerezhet valamit, ami hasznos a számára.

Az Iaido-t azzal a céllal hozták létre, hogy kifejlesszenek önvédelemre és támadásra alkalmas technikákat.  A célokról alkotott vélemény eltérő személytől személyre, és változik a korszak szerint is, melyben a gyakorló él. Az Iado-nak három fő célja van: művelni, ápolni a lelket, edzeni a testet, valamint elsajátítani a technikákat. Ez a három cél nem egyforma fontosságú. A legfontosabb cél a lélek művelése, azt követi a test edzése. Az utolsó cél a technikák elsajátítása, nem több, mint a módszer, amivel elérjük az első két célt. Más szavakkal, az Iaido valóban olyan út, amely fejleszti a harcos-szerű vonásokat és erősíti a japán szellemet.

Ez a három cél kiegészíti egymást, egyik a másik nélkül nem elérhető, így nem szabad csak az első kettőre koncentrálni és elhanyagolni a harmadikat. Ugyanakkor elkerülhetetlen tény, hogy az egyes célok fontossága változhat emberről emberre, és időről időre. Amikor a múltban az emberek még kardokkal harcoltak, a fókusz a technikán volt, mivel ez döntötte el egy párbaj kimenetelét és így magához a túléléshez kötődött. Akkoriban a technika mesteri szintű elsajátítása volt a legfontosabb cél.

Mivel a kultúra fejlődött és az idők megváltoztak, a jelenkori Iaido gyakorlók céljai már nem korlátozódnak az eddig említettekre. Miután mind a technika, mind a szellem terén fejlődött az elmúlt pár száz évben, az Iado elérte a kifonomultság egy mély szintjét, felépítette az etikett egy rendszerét, és végül, a Konfúcianizmussal, Shintoizmussal és Buddhizmussal való keveredés után egy olyan úttá vált, ami ápolja és építi az emberi jellemet.

A mindennapi élet Iai.

A következő tanítás elmegyarázza a harcművészeti edzés fázisait: Shu(véd); Ha(tör); Ri(szétválaszt). Én személyszerint csak a Shu-ban hiszek. Bár ez az az állapot, amikor edzésünk során hűen követjük a Sensei utasításait, formáit és technikáit, figyelve arra, hogy ne térjünk el tőlük, úgy gondolom, ez egy nehéz szakasz, ami örökké cél marad.

Minnél magasabb fokozatra vizsgázik valaki, annál világosabb, hogy rendelkezik-e megfelelően szilárd alapokkal. Vagyis, ha a Shu-ra koncentrálunk és foglalkozunk vele, biztosan Ha-vá, majd Ri-vé válik.

A saját kemény munkánk fontos, hogy biztosan elérjük a Shu-t, de hasonlóan fontos a jó Sensei is. Figyeljünk oda a Sensei tanítására nyitott elmével, majd gyakoroljunk, hogy a testünk emlékezzen a technikára.

Jelenleg a Shu szerepét viselő egyik szervezet az Iaiban a Zen Nihon Kendo Renmei Iai. A vizsgák egyre fontosabbá válnak. A szövetség által írt kézikönyv gondosan elmagyarázza az alapokat és a mozdulatok részleteit, mint például az ellenfelektől való távolságot (Maai), vagy a magasságokat és szögeket, amik mind pontosan megszabottak. Bár könnyen érthető, de úgy gondolom, jobb először valakitől tanulni, és csak aztán gondosan elolvasni. Ha először olvassuk, előítéleteink lesznek, azaz nem fogjuk tudni észrevenni és korrigálni a hibáinkat.

Értsük meg, hogy az Iai logikus érvelések és igazságok kombinációja, valamint nem változtathatjuk meg az elmélet részleteit. Más szavakkal, a tények és az igazságok konzisztensek egymással.

Szilárdan hiszem, hogy ahogy viselkedünk és mozgunk az Iaiban, nem különbözik attól, ahogy a mindennapi életben mozgunk és viselkedünk. Ez vonatkozik a leülésre, felállásra, irányváltásra, járásra és bármire, amit teszünk, amikor vendég érkezik a házunkba – az egyetlen különbség, hogy van egy kard az övünkben, és kihúzzuk, majd újra eltesszük azt. Tudatában kell lennünk, hogy a mindennapi életünk megmutatkozik egy Embu során. Ha nem értjük ezt, mindegy, milyen jók a formáink az Embu-n, az Embu maga fog hiányt szenvedni, ha az edzés nem elegendő mindennapi életünk során. A vizsgáztatók azonnal átlátnak ezen.

A három módszer, aminek a segítségével az Iai gyakorlása közben elménket edzhetjük a bölcséssegén, jóakaraton és bátorságon, azaz az őszinteség három megjelenési formáján alapul. A bölcsesség segítségével megkülönböztethetjük egymástól a dolgok természetét; a jóakarat segítségével megláthatjuk az utunkat; majd a bátorságon segítségével végigmehetünk rajta. A három aspektus gyökere az öt alapvető erény, amit az ember a mennyektől kapott; jóakarat, igazság, előzékenység, bölcsesség és hűség. Mivel az út nem változott a régi idők óta, ezeken az erényeken alapszik. Ezen erények megjelennek az apa és fiú, az úr és alattvaló, a házaspárok, testvérek és barátok közti kapcsolatokban.

Azokról az emberekről, akik ezen öt érv alapján élnek, azt mondják, az úton járnak. A viselkedés forrása kizárólag az őszinteség. Az út hajtóereje az őszinteségben gyökerezik, amely szép és tiszta. Azt mondják, “az őszinteség az út a mennyekbe, így az az ember, aki az őszinteségre törekszik, maga az út”.  Így ez a természetes út, amin az embereknek haladniuk kell. Ha valaki az Iai-t tekinti az útnak, ami önmaga és mások megismeréséhez vezet, megtanulja a szellmiséget tükröző formákat, és így megtanulja az erényeket is. Koncentrálnunk kell a jóakaratra, őszinteségre, kitartásra, igazságra, bátorságra, együttérzésre, becsületre és szégyenre, valamint ki kell fejlesztenünk a hála érzetét.

Tudatában van a távolságnak (Maai), amikor kihúzza a kardot?

A ruházat és öltözködés fontos szempontok a vizsga során. Ez is olyasvalami, amit a hétköznapi életben kell megszereznünk. Így, ha az etikettet elhanyagoljuk, nem lehet valódi Iai-unk. Az etikettet részletesen elmagyarázzák a Zen Nihon Kendo Renmei Iai kézikönyv magatartásról szóló részletei. Habár a kéziköny még abba is belemegy, hogy hogyan használjuk az ujjainkat, mégis láttam gyakorlókat, amint összekeverik a régi stílusú etikettel, így a legkörültekintőbb figyelemre van szükség.

A Dojo egy tiszta hely, ahol a Buddhista edzés folyik, egy olyan hely, amely szent és sérthetetlen. Még akkor is, ha a dojonk felszereltsége hiányos, amikor Iai-t gyakorlunk, a területet Dojo-nak kell tekintenünk. Ezért az egész napi életstílusunkat az etikett szigorú szabályai szerint kell vezetnünk.

Az Iai-ban három felé hajolunk meg. Az első a meghajlás az istennek (vagy Shinzen), ami a császárhoz való kapcsolat érzetének kialakításában segít. A Sensei-nek való meghajlás hasonló a szülők felé való meghajláshoz; a gyermeki áhítat érzetét ápolja. Végül, az egymásnak való meghajlás a testvérek közti meghajláshoz hasonlatos, erősíti a bizalmat. Ha ebben a szellemben tartjuk meg az etikett előírásait, őszinte lesz.

Édesapám számára a “Ni-ku, San-ke” kifejezés fontos volt és mindig arra intett, ne felejtsem el. A Ni-ku az idejekorán (Haya-ku) való megnyugvásra (Ochitsu-ku) utal, míg a San-ke a Metsuke-re,Nukitsuke-re és a Kiritsuke-re voantkozik (az angol fordító megjegyzése: ez egy szójáték, ami közel áll a szerző édesapja által kitalált kifejezéshez). Ezek tényleg olyan szavak, amelyek tökéletesen megjelölik az Iai gyakorlás fókuszát jelentő kulcspontokat. Valójában olyan kulcspontok is ezek, amelyekre én vizsgáztatás közben odafigyelek.

Fontos egy kézikönyv a “Ni-ku, San-ke” kontextusának megértéséhez. A fejlődés útja, hogy megszabadulunk az előítéleteinktől és mindig nyitott elmével nyitjuk ki a kézikönyvet, mintha először olvasnánk. Még így sem fogunk mindig mindent észrevenni.

Fontos, hogy még azután is, miután alaposan elolvastuk a kézikönyvet és a Senseiünk megmutatta a pontos technikákat, megszabaduljunk az előítéleteinktől. Vegyük például a “Kisen o seishite (egy ugrással előrébb lenni)” kifejezést. Milyen állapotra utal? Hogyan szeretnénk az ellenfelünket kezelni? Mit teszünk, amikor észre vesszük ellenfelünk ártó szándékát? Kihúzzuk a kardot, mielőtt ellenfelünk mozdul? Mit jelent Jo-Ha-Kyu-val kihúzni a kardot? Ez azt jelenti, hogy lassan indítjuk a kard kihúzását, fokozatosan növeljük a sebességet, majd akkor érjük el a legnagyobb sebességet, amikor a kard elhagyja a hüvelyt. Nem jó vakon gyorsan kirántani a kardot, de inkább érdemes a képzeletbeli ellenfelünk mozgásához igazodva kihúzni. Biztos vagyok benne, hogy ezt mindenki tudja, mégis fontos rendszeresen elolvasni a kézikönyvet és rögzíteni ezt a pontot.

A Sensei helyes technikájával együtt gyakorlás emlékezteti a testünket a megfelelő technikákra. Ez aztán a vizsga során is látszani fog.

Meglepő, hogy milyen ritkán olvassák a kézikönyv kiegészítő részeit. Az előszót, valamint a Metsuke-ről és az etikettről szóló részleteket különösen alaposan át kell olvasni. Vegyük például a harmadik Waza-t, az Ukenagashi-t. A kardot kihúzzuk, úgy, hogy a fejünk fölé kerül, a melkasunkhoz közel. Ebben az esetben, milyen közel van a kard a mellkashoz és milyen magasan van a fejünk fölött? Vizsgákon figyelem, hogy az emberek megfelelően értik-e, hogy a hárítás (Ukenagashi) akkor történik, amikor a kard elhagyja a hüvelyt és jobb láb megérkezik a bal lábon belülre.

A jó technika az, hogy “használjuk a hárítás (Ukenegasu) energiáját arra, hogy a Kissaki-t fel és jobbra vigyük”. Lendítettük a kardunkat? Jobbra és felfelé lendült a Kissaki, annak eredményeként, hogy felemeltük a kardunkat? Mivel el kell fordulnunk a hárítás pillanatában, hogy az ellenfelünk felé nézzünk, nem fogunk pont szemben lenni vele. Az az állás, amibe megérkezünk a Kesa vágás után, nem különbözik az ötödik Waza-tól, de az ellenfél más szögben áll.

Szeretném, hogy ha átnéznénk még egyszer, hogyan kapcsolódik egymáshoz a Zen Nihon Kendo

Renmei Iai tizenkét Waza-ja. Különösen figyeljünk a Ma és Maai tanulmányozásának fontosságára. Ha valaki megkérdezne, hogy képes vagyok e vizualizálni a képzeletbeli ellenfelemet, nemmel válaszolnék, de legyen akár ülő, vagy álló forma, a Maai-om pontos, hogy a Monouchi-val tudjak vágni. Ha lehetséges, szeretném, hogy a Dojoban párokban, Bukoto-val gyakoroljuk a Maai beállítását.

10 pont, amit a 8 danos vizsgához érdemes észben tartani

1976 májusában Kyotoban megbuktam a hetedik danos vizsgámon. Bár utána november elsején átmentem. Aznap a vizsga előtti nemzeti versenyen láttam Kawaguchi Toshihiko Sensei Iai-át, és ekkor hullt le a szememről a lepel. Addig főleg a kendora koncentráltam és lenéztem az Iai-t. De amikor megláttam Kawaguchi Sensei Iai-át, elszégyelltem magam, hogy hatodik danig eljutottam mindössze havi egy óra gyakorlással. De ugyanakkor annyira megérintett a csodálatos Iai-a, hogy nem bírtam szavakba önteni.

Másnap a hetedik danos vizsgán én voltam az 1A pozícióban, Kawaguchi Sensei az 1B-n és Tamaki Sensei az 1C-n. Képzelhetik, milyen volt. Szerencsére, mivel már havi két órát gyakoroltam, valamint édesapám neve ismert volt, átmentem. De belül nagyon szégyelltem magam.

Amikor a vizsga után kritikát kértem édesapám egy régi ismerősétől, az osakai Sakamoto Kichiro Sensei-től, azt válaszolta:”Úgy éreztem, hogy nagyjából egyenlő voltál Kawaguchi Sensei-el”. Megvolt a bátorságom, hogy ezt még dícséretnek se értelmezzem. Megkérdeztem Kawaguchi Sensei-t, hogy mennyit gyakorolt, mire ő nyíltan napi két-három órával válaszolt. Hazamentem és néhány egyszerű számítás alapján a következő 18 hónapban napi 6 órát gyakoroltam. Úgy gondolom, ez tett engem azzá, ami ma vagyok.

Bizton állíthatom, hogy nem lennék ma az, aki vagyok, ha nem találkozom Kawaguchi Sensei-el vagy nem dícsér engem túl Sakamoto Sensei. Mindig a szívem mélyéről hálás vagyok az előttem járóknak és a Sensei-eknek a támogatásért és az útmutatásért, a társaimnak a barátságért és az együttműködésért, valamint a családomnak a támogatásért és megértésért, ami lehetővé tette számomra a gyakorlást. Eltökéltem, hogy amit kaptam, az a lehető legtöbb embernek fog a javára szolgálni.

Végül leírom azokat a pontokat, amiket a nyolcadik danra vizsgázóknak választottam. Örülök, ha tudják referenciaként használni.

  1. Szabaduljunk meg az előítéleteinktől és gyakoroljunk egy kezdő szellemével.
  2. Tanuljunk és gyakoroljunk egyszerre.
  3. Tartsunk ki.
  4. Erősítsük a testünket; ne erőltessük túl, ne használjuk ki.
  5. Legyenek logikusak a kérdéseink, ha útmutatást kérünk.
  6. Az edzésnek van kezdete, de nincsen vége.
  7. Az edzésben csak Shu van, nincsen Ha és Ri.
  8. Törekedjünk a logikai érvelés és igazság egyezésére.
  9. Bizonyosodjunk meg róla, hogy Iai-unk alázatot és udvariasságot mutat.
  10.  Bizonyosodjunk meg róla, hogy Iai-unkon látszik a helyes viselkedés.

Ha szeretnénk Budo-tanulni, különösen Iai-t, először az elméről (Kokoro) kell tanulnunk. Az elme szabja meg a cselekedeteinket, amikből szokások lesznek, és a szokások teremtik egy ember személyiségét, ami meghatározza a sorsunkat. Az én gyakorlásom még nem ért véget, boldogan kötnék barátságot mindenkivel és járulok hozzá az Iaido fejlődéséhez.

Fordítás: Raju Thakrar 

Szerkesztés, ellenőrzés: Chris Mansfield és Andy Watson

2012 Július

ˆ Chris Mansfield 2012

Magyar fordítás: Kecskés László