Részletek egy jegyzőkönyvből.
– Felesleges tagadnia! Fényképes bizonyítékaink vannak!
– Mesterséges intelligenciával készültek?
– Nem!
– Biztos?
– (Szvetlána, hívja ide a Robotzsarunkat!) A képeket lefoglalom! Adja át mindet!
– A felhőben vannak.
– Nagyon humoros! Elég magas hegy lábánál élünk, nem hiszem, hogy volt ideje felvinni!
– Az interneten. Egy szerveren. Felhő tárhelyre gondoltam…
(- Szvetlána, hol van már Robotzsaru? Mi az, hogy ő is a felhőben..? Ez a jó munkaerő, máris vizsgálja a bizonyítékokat!)
(…)
– Mivel érkeztek?
– Tanulási szándékkal, nyitottan az új élményekre.
– Úgy értem milyen gépjárművel!
– Ó igen, egy kék UFO-val.
– Ne szórakozzon!
– Nem szórakozom.
– Mi a gyártmánya, típusa, felségjelzése és gyártási száma?
– Űrdongó, UFO, Űrhajó – azaz Honda Civic.
– Maguk.. maguk idegenek!
– Magyarok vagyunk.
(- Szvetlána, kérem a fényképes bizonyítékot a járműről! Ez.. mi..?)
(…)
– Milyen úton érkeztek? És ne mondja, hogy repültek!
– Jó, nem mondom. Kerülőúton.
– Gyanús! Miért?
– Mert a kollégái nem kezelték megfelelően a kialakult helyzetet!
– Milyen helyzetet?
– Az úttesten keresztbe állt kamion helyzetét!
(- Szvetlána, miért nem tudok erről semmit?)
(…)
– Meséljen a szarvasról!
– Nagy volt, és eléggé halott.
– Elütötték?
– Szerencsére nem, valaki megelőzött minket.
– Megelőzte magukat egy másik gépjármű, miközben elütötték az állatot?
– Nem, egy másik autó gázolta el, mi csak kikerültük!
– (Beugrató kérdés!) Mit ettek vacsorára? Szarvast?
– Talpas tik..
– Igen, tik mit ettetek!
– Talpas tik..
(- Szvetlána, hozzon egy szótárat! Valami nehezet..!)
– Fogyasztottak alkoholt?
– Nem eleget.
– Kábítószert?
– Nem.
– Egyéb függőséget okozó anyagot?
– Cukrot.
– Fehér por formájában?
– Nem, sütemény, csoki és Marlenkás Kofola formájában.
(- Szvetlána! Nézzen utána, létezik nálunk Marlenkás Kofola? Ha igen, hozzon egyet!)
(…)
– Meséljen a meséről! Ki írta?
– A ChatGPT.
– Magukkal utazott ő is?
– Nem, ő mesterséges..
– Robot? Az űrhajóban! Hülyének néz?
– Erre is kell válaszolnom?
– Miről szól?
– Olvassa el!
(- Szvetlána, fordíttassa le Szlovák nyelvre az irományt!)
„Bizonyíték 2024/11/23
Pastier, medveď a prefíkaný oheň
Kdesi medzi zelenými svahmi slovenských hôr žil raz jeden statočný pastier menom Ondrej. Celé dni strážil svoje ovce, hral na píšťalke a užíval si ticho prírody. Jedného dňa, keď oddychoval na lúke, sa pred ním nečakane zjavil nezvyčajný hosť: obrovský, no dobre naladený medveď.
– Dobrý deň, pastier! – zahučal medveď. – Môj nos ma priviedol k vôni tvojho syra. Ponúkneš ma?
Ondrej sa najprv zľakol, veď ešte nikdy nehovoril s medveďom. Potom si však spomenul, že s obyvateľmi lesa treba byť vždy za dobre.
– No samozrejme, kamarát! Sadni si na moju deku a podelíme sa o večeru. – Povedal, a z tašky vybral čerstvý tvaroh a čierny chlieb.
Medveď vďačne sadol a hodoval, až kým nevyprázdnil Ondrejovu tašku. Počas jedla sa pustili do príjemného rozhovoru. Medveď rozprával, že žije hlboko v lese, ale cíti sa osamelý, pretože ostatné medvede sa naň hnevajú za to, že má rád spoločnosť ľudí.
– Vieš čo, kamarát? – povedal Ondrej, keď zapálil oheň a ovce pokojne prežúvali. – Poď a buď mojím spoločníkom! Ty budeš strážiť ovce v noci, ja cez deň. Na oplátku sa vždy podelíme o syr a chlieb.
Medveď široko usmial a súhlasil, takže od tej chvíle boli spoločníkmi.
Jedného večera, keď sedeli pri ohni, priblížili sa k nim tri ovečky a potichu šepkali:
– Ondrej gazda, po lúke chodí zlomyseľný víchor a kradne tú najkrajšiu trávu z pasienka!
– Ale no tak! – zasmial sa Ondrej, no medveď varovanie zobral vážne.
– Rozložme veľký oheň, ten ho odplaší! – navrhol medveď.
Ondrej ho poslúchol a zapálili takú veľkú vatru, že plamene šľahali až k oblakom. A veru, víchor sa skutočne objavil, no svetlo ohňa ho vystrašilo a stiahol sa späť za hory. Tri ovečky radostne poskakovali okolo ohňa, a pastier s medveďom spokojne usmievali.
Tak sa stalo, že Ondrej a medveď sa stali nielen dobrými priateľmi, ale aj ochrancami lúky a lesa. Každý večer zapálili oheň a už nikdy tam nezavítal ani víchor, ani zlodej. Ovce pokojne spásali trávu a piesne hôr dodnes ospevujú priateľstvo Ondreja a medveďa.
Koniec.
————————————————————
A juhász, a medve és a furfangos tűz
Valahol, a szlovák hegyek zöld lankái között, élt egyszer egy derék juhászlegény, név szerint Ondrej. Egész nap a juhait őrizte, furulyázott, és élvezte a természet csendjét. Egy napon, mikor épp egy réten pihent, váratlan vendég toppant elé: egy hatalmas, de jókedvű medve.
– Jó napot, juhász! – mordult a medve. – Az orrom elhozott a sajtod illatához. Kínálsz meg engem is?
Ondrej először megijedt, hiszen még soha nem beszélt medvével. De aztán eszébe jutott, hogy az erdő lakóival mindig jó barátságban kell lenni.
– Hát hogyne, komám! Ülj le ide a pokrócomra, és osszuk meg a vacsorámat. – Mondta, és elővette a tarisznyájából a friss túrót és a barna kenyeret.
A medve hálásan leült, és addig falatozott, míg a tarisznya ki nem ürült. Miközben ettek, jóízű beszélgetésbe elegyedtek. A medve elmesélte, hogy az erdő mélyén él, de magányos, mert a többi medve folyton zsörtölődik vele, amiért szereti az emberek társaságát.
– Tudod mit, komám? – szólt Ondrej, miután megrakta a tüzet és a juhok is nyugodtan kérődztek. – Gyere, legyél a társam! Te őrzöd majd a juhokat éjjel, én meg nappal. Cserébe mindig osztozunk a sajtban és kenyérben.
A medve széles vigyorral bólintott, így hát onnantól kezdve társak lettek.
Egyik este, mikor a tábortűz mellett ültek, három bárány közelítette meg őket, suttogva mondták:
– Ondrej gazda, egy gonosz szélfúvó lidérc jár a réten, és ellopja a legszebb füvet a legelőről!
– Ugyan már! – nevetett Ondrej, de a medve komolyan vette a figyelmeztetést.
– Rakjunk nagy tüzet, az majd elijeszti! – mondta a medve.
Ondrej hallgatott rá, és olyan hatalmas máglyát raktak, hogy a lángok az égig csaptak. És lám, a lidérc tényleg megjelent, de a tűz fényétől megijedt és visszahúzódott a hegyek mögé. A három bárány boldogan ugrándozott a tűz körül, a juhász és a medve pedig elégedetten mosolyogtak.
Így történt, hogy Ondrej és a medve nemcsak jó barátok, hanem a rét és az erdő védelmezői lettek. Minden este megrakták a tüzet, és soha többé nem járt arra lidérc vagy tolvaj. A juhok békében legeltek, és a hegyek dalai azóta is Ondrej és a medve barátságát zengik.
Vége.”
(…)
– Mi volt az incidens előzménye? Mi volt a problémájuk a pincér hölggyel?
– Nem volt elég kedves!
– Mi tettek vele?
– Semmit. Robi megkérte a másik hölgyet, hogy ő szolgáljon ki minket.
– És ezután?
– Ettünk, ittunk.
– A jegyzőkönyv szerint a szomszéd asztalnál ülő cseh vendégek szerint maguk arról beszéltek, hogy ha egy újabb karácsonyi dalt fognak hallani, akkor bicskával fel fogják aprítani a dekorációként szolgáló 2 méteres fa medvét és eltüzelik!
– A „szerint” szóismétlés.. Mindegy. Gyanús is volt, hogy néznek minket, ezek szerint tudtak magyarul?
– Itt én kérdezek!
– Inkább csak maga kap választ!
– Ne terelje el a szót és a gyanút! Válaszoljon!
– Igen, csak bicska volt nálam, ezért bicskával terveztük.
– És, elégették?
– Van rá bizonyítéka?
– Hol a medve???
– Az erdőben él, ha eleget evett már téli álmot alszik.
(- Szvetlána! Megjött már az a kóla?)
(…)
– Miért öltöztek papnak?
– Nem öltöztünk. Ez japán férfi ruha.
– Japán? Azt mondta, maguk magyarok!
– A ruha japán. Az autó is, bár nem ott készült. Mi magyarok vagyunk. Illetve szlovákok, angolok, csehek..
– Ez egy európai szekta?
– A gyökerek Japánban vannak, és nem vagyunk szekta.
– Jelmezbálba készülnek?
– Nem, ebben a ruhában gyakorlunk.
– Imádkoznak?
– Harcművészetet..
– Fegyvereik is vannak?
– Csak pár kard és 3 jo.
– Szóval beismeri? Fel vannak fegyverkezve!
– Most éppen nem, mert a csomagtartóban vannak..
– Milyen merényletre készültek? A szarvas..! A medve..!
– Mi csak formagyakorlatot végzünk, többnyire egyedül.
– Nekem úgy tűnik, többen vannak!
– Ők is egyedül gyakorolnak, de egy helyen..
– Nem értem!
– Ebben biztos voltam. Mi önmagunkat szeretnénk legyőzni.
– Tömeges öngyilkosság? Mondtam, hogy szekta!
– Szó sincs erről. Az egónkat romboljuk.
– Róla eddig nem volt szó! Magukkal utazott? A szarvas és medve utána az ego is..?
– Hóban sarjadó fűszálak.
– Tessék?
– Ez egy koan, esetleg elmélkedjen rajta.
(- Szvetlána! Orvosi szakvéleményt akarok róluk!)
(…)
– Voltak sérültek?
– Nem.
– Korábban?
– Volt rá példa.
– Kik voltak a tettestársai?
– Négyen voltunk..
– Mindkét képen hatan vannak! És volt személycsere is!
– Igen. Jó megfigyelő. Maga nyomozó?
(- Szvetlána, a kávémat..!)
(…)
– Mit kíván még elmondani? Miért ezeket a zenéket hallgatták? Kérem a teljes listát! Elemezni fogjuk a dalszövegeket! Mi a mentsége Michael Jacksonra és David Hasselhoffra?
– Az emlékeink között voltak. De voltak más előadók is:
Slash (World On Fire),
Pentatonix (Hallelujah),
Sigue Sigue Sputnik, (Love Missile F1-11),
Green Day (21 Guns),
The prodigy (Firestarter),
by you (Régi ügyek),
Saya Noé (Jupiter I.),
Etta James (Wayward Saints of Memphis),
by you (1),
C. C. Catch (Backseat Of Your Cadillac),
Depeche Mode (Memento Mori),
Crescendo (1986),
Lady Gaga (Hold My Hand),
Marilyn Manson (Tainted Love),
The Buggles (Video Killed The Radio Star),
Gaïsha (Ana Aïcha),
Depeche Mode (Little 15),
Ummet Ozcan (Otyken Altay ),
Magic Finger Pr (Radio Activity),
Ákos (A katona imája),
Johnny Cash (Hurt),
Johnny Cash – Ring of fire,
iamyank (Láttam a jövőt meghalni),
Prince (Cream),
Hans Zimmer (Leave No Man Behind),
DragonForce (Through the Fire and Flames),
Kaktus – (OPÁL),
Miracle Of Sound (Valhalla calling),
Depeche Mode (John the Revelator),
Aerosmith (Dream On),
go_a – (Iди на звук)
The Queen (Who Wants To Live Forever )
Attila Berencsi,
Cascada (Everytime We Touch),
Guns and Roses
– Már megint fegyverek!
– És rózsák! A Novemberi eső.
– Tévedés! Hó esett!
– Ebben igaza van. Kiváló megfigyelő. Maga nyomozó?
– Mi az utolsó gondolata?
– Tóban tükröződő fenyő.
– Jelmezes és fegyveres költőnek képzeli magát? Ki a példaképe? Misima Jukio?
– Ismeri..?
A krónikás hivatalos bejegyzése
Koryu Tony Devine Sensei-el? Igen! Sajnos Vic Cook nem tudott eljönni személyesen, ezért ezúttal (és első alkalommal) a tanítványára bízta a továbbképzésünket.
A csapatunk összeállt, autót is sikerült választani, és pénteken útnak indultunk. Véletlenül tudtuk meg, hogy pénteken is lesz gyakorlás, de figyelembe vettük a leesett hómennyiséget és az egészségügyi állapotunkat (térd, könyök, váll, csukló), és nem siettünk. A cél előtt 28 km-re akadályba ütköztünk, ezért nagy kerülővel jutottunk csak el a kis házhoz, ahol vártak minket Robiék – és a három fogásos vacsora.
Másnap délelőtt Chuden formagykorlatokkal ismerkedtünk, délután pedig („pihenésként”) Okuden álló katák voltak velünk.
Este a szokásos vacsora utáni sayonara házban Cook Sensei is beköszönt – egy videohívás formájában!
Vasárnap folyattuk a félbehagyott köröket, így az összes katát gyakoroltuk egy keveset.
Hazafelé dal kívánságműsorral szórakoztattuk magunkat, akadály ezúttal nem keresztezte utunkat!
ui.:
„A szárazföldnél végtelenül tágasabb és változatlanabb tenger egyre csak áradt feléjük a felhők alatt. A föld soha nem tudott úrrá lenni a tengeren, még az öblökben sem. A part egyik széles karéjában is tenger árasztott el mindent. A hullámok fölemelkedtek, megtörtek, visszahúzódtak. Morajlásuk a nyári napfény nagy békéjét idézte, nem zaj volt. Inkább fülsiketítő csend. A hullámok, nem is a hullámok, hanem a fodrozódó víztarajok érzelmes átváltozása a fény hívására, a hullámok gúnyos kacagása, amint önmagukat is kinevetik – a víztarajok a talpuk alá siettek kimúlni, majd visszahúzódtak.”
Misima Jukio: Halál nyáron (Fázsy Anikó fordítása)