Országok – számok – nevek
A korábban családias jellegű, 13 Tomadachi Keiko elnevezésű 2 napos kassai találkozó idén tényleg nemzetközivé vált: Szlovákia, Csehország, Lengyelország és az Egyesült Királyság mellett Magyarországot öten-, a Shinbukan Egyesületet négyen képviseltük (és mivel két autóval érkeztünk az induló képen csak hárman vagyunk..!
6 tanár (összesen 37 dan iaido fokozattal), 5 országból 38 iaidoka vett részt a Shin Junsui Egyesület által szervezett eseményen. Védelmünkről 1 Oni gondoskodott. Vizsgázni 1, 2, 3 és 4 dan fokozatra is lehetett.
Az oktatási programot Andy Watson sensei (laido Kyoshi 7.Dan) vezette.
További tanáraink voltak:
- Hábermajer Gábor sensei – laido Renshi 6.Dan
- Lukasz Machura sensei laido Renshi 6.Dan
- Michal Szczepanski sensei – laido Renshi 6. Dan
- Michal Kolísek sensei – laido 6. Dan
- Pavel Balvín sensei – laido 6.Dan
„Milyen a hangja egy tenyérnek, ha csattan?”
Hakuin koanján bizonyára sok Zen szerzetes gondolkodott, mi ezen a hétvégén azt ismertük meg, milyen hangja van két bokuto-nak, ha „nem jelképes” erővel csap össze (a ráébredés természetesen mindkét esetben lehetséges)! A számos prezentációk egyike az volt, amikor Andy Watson sensei erőteljes vágásokkal prezentálta Michal Szczepanski sensei felé azt, hogy milyen a kard helytelen- illetve helyes szöge az Ukenagashi (受け流し) nevű katában!
Természetesen nekünk is ki kellett ezt próbálni párokba rendeződve – és kiderült nagyon, nagyon sokat kell még gyakorolnunk..!
Tanítás shinkenek között
Két alkalommal is sor került egy meglehetősen erős bemutatóra. Mindkét esetben egyik társunkat körbe vette pár másik gyakorló – kivont, éles karddal a kezeikben… Láthattuk, hogyan változik pl. a noto végrehajtása, ritmusa és sebessége ilyen nyomás alatt.
Az élmény mindannyiunknak maradandó volt, ennek hatására meg is változtattam a mozgásomat..
ZEN NIPPON KENDO RENMEI IAI
A főleg Japán vezetésű szemináriumok elengedhetetlen kelléke, a kézikönyv is elkerült (legalább három nyelven), hogy egészen pontosan követhessük a leírást!
Sikerült mind a 12 formagyakorlatot (illetve a reihokat is) áttekintenünk a hétvége alatt!: szombaton a Mae (前), az Ushiro (後ろ), az Ukenagashi (受け流し) , a Morote-tsuki (諸手突き), a Sanpōgiri (三方切り) és Soete-tsuki (添え手突き) kerültek sorra, vasárnap a Reiho, a Tsuka-ate (柄当て), a Kesagiri (袈裟切り), a Ganmen-ate (顔面当て), a Shihōgiri (四方切り), a Sōgiri (総切り) és a Nukiuchi (抜き打ち) – ez sajnos azt is jelentette, hogy koryu gyakorlás elmaradt.
A hétvégi tanítás nem annyira a technikai részletekről szólt, inkább arról, hogy miért úgy kell végrehajtani, ahogyan mutatják. Logikusan, természetesen, gyorsan!
Andy Watson sensei az utolsó perceket is kihasználta, igyekezett minél többet átadni a számomra felfoghatatlan tapasztalatából.
Sayonara..
A kötetlen beszélgetésnek a péntek és szombat este adott helyet!
Szivárvány alatt érkeztünk, vasárnap hóesés fogadott minket, majd hazafelé a színes felhők búcsúztattak.
Köszönjük a tanítást, a türelmet a tanácsokat és a szervezést!
Csapatunk (3 tanuló+ 1 kísérő tanár) részvételét az Erasmus+ Program támogatta. Amit itt is köszönünk!
A látogatás egy hosszabb egyesületi fejlesztésbe illeszkedett, ahol kiemelt célunk, hogy erős régiós szövetségeseket szerezzünk és növeljük a sokszínűséget és befogadást. A program ezt minden elemében támogatta. A különböző országokból érkező gyakorlók nemcsak technikát, hanem szemléletet is hoztak magukkal – a közös gyakorlás valódi párbeszéddé vált. A közös gyakorlás során megmutatkozott, hogy a sokszínűség nem akadály, hanem erőforrás: más hangsúlyok, eltérő metodikai megközelítések és kulturális sajátosságok gazdagították a tanulási folyamatot, amibe mindenki a saját fejlődési pontján kapcsolódhatott be, miközben a közös alapelvek erősítették az összetartozás élményét. Megerősítő volt átélni, hogy a budo nyelve – a forma, a figyelem, a tisztelet – képes áthidalni a különbségeket. (projektünk 2025-1-HU01-KA121-ADU-000309473 számmal azonosított, bővebben a Shinbu.hu oldalon olvashattok róla.)
Oli elő-apa,
