Egyszer mindannyiunkat megérintett valami, ami Japán. Lehetett ez egy teáscsésze, egy kalligráfia, egy templomcsarnok, a zen, a sakuhachi hangja, a wasabi íze, egy tusrajz, egy mohos kőlámpás, vörös pecsét a fehér lapon, a koto pengése, egy kimono, a taiko dobok dübörgése, a sushi látványa és zamata. Vagy a sumosok, ahogy egymásnak feszülnek, a no táncosok finom lépései, az íjász mozdulatlansága, a zazenben ülő szerzetes nyugalma, a katana… És elindultunk, akkor még nem tudtuk merre. Elindultunk egy Úton, mit sem sejtve. Meríthetnék a tea útjából (chado), a meditáció útjából (zen), a kalligráfia útjából (shodo), az íjászat útjából (kyudo)… Mi valamiért a kendo-t (a kard útja), az iaido-t (a kardrántás útja), a jodo-t (a bot útja) választottuk. Majd megleltük tanárainkat, mestereinket, akik tovább terelgettek, terelgetnek minket az ösvényen. És haladunk az Úton, egy darabon együtt, egymással, talán majd Önnel is…

Ez a dojo azért született, mert hiszünk abban, hogy az iaido és a jodo gyakorlása segít jobb emberré válnunk. Nemcsak azért gyakorlunk, hogy elsajátítsuk a technikákat, hanem, hogy jobbá tegyük a szívünket és a lelkünket, és ebben minden stílus ugyanahhoz a célhoz vezet. Azért alapítottuk ezt a helyet, mert hisszük, hogy sem az iaido, sem a jodo nem lehet öncélú, önző, hanem együtt gyakorolva egymást kell csiszolnunk. És ugyanígy hisszük azt is, hogy ha figyelmünket egyetlen pontra koncentráljuk, kitágul a világ. Az önként vállalt korlátok és szabályok adnak valódi szabadságot. A dojo ilyen hely: szigorú rend uralja, de talán épp ezért, itt mindenki meglelheti önmagát.

IAIDO – A Japán kard használatának útja

Mindannyian éltünk már át olyan helyzetet, amelyben pillanatnyi mérlegelésünk, ítéletünk döntötte el magunk vagy mások sorsát. A régi korok kardvívóinak párbajaik során nap mint nap kellett ilyen döntéseket hozniuk – az életük múlott rajta. Vagyis akkoriban az iaido legjelentősebb eleme, érthető módon, a technika volt. Azonban hamar kiderült, hogy a puszta technika önmagában nem lesz elég hatékony, edzett test, és még inkább edzett lélek nélkül.

Mára az iaido gyakorlásának középpontjában már nem a fizikai túlélés, hanem a szellem fejlődése áll. Olyan szellemi úttá vált, amely az emberi lélek és jellem csiszolását a fizikum, és a technikai kivitelezés tökéletesítésén keresztül éri el.

JODO – A Japán bot(vívás) útja (dzsódó)

“Nem ártani, de a támadót visszaverve őt okulásra késztetni.”

E régről fennmaradt vers alapján elmondható, hogy a jodo már kialakulása kezdetén magas szellemi célokat tűzött a gyakorlók elé. Ebben a vívásnemben kard és bot csapnak össze, hogy aztán rendre az eleve gyengébbnek és esélytelenebbnek mutatkozó bot kerekedjen felül. Alkalmazkodás, találékonyság, ravaszság, vakmerőség, erő és gyorsaság juttatják győzelemhez.

A jodo gyakorlása tehát életerőssé teszi a testet, növeli az aktivitást, javítja a tartást és hozzáállást, fejleszti az ítélőképességet, elszántságot, és kialakítja a feladatok magabiztos kezelésének képességét. Fejleszti többek közt a tisztelettudás, becsület, egyenesség és kitartás szellemi erényeit. Vagyis a jodo végső értelme a test, a szellem és a tudat együttes fejlesztése.

Tisztelt Érdeklődő!

Edzéseink nyitottak, bejelentkezést követően megtekinthetők. Jelentkezők számára időszakonként csoportot, vagy tanulópárokat indítunk, mind iaido, mind jodo szakágban. Az aktuális kurzusokról, az edzésekhez csatlakozás lehetőségeiről személyesen az edzéseken, illetve válasz e-mailben adunk tájékoztatást önnek.
Magánórákkal, személyi képzéssel kapcsolatos konzultációhoz és tájékozódáshoz szintén keressen minket a Facebook oldalunkon keresztül!

Küldésével elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat!