SHINBUKAN
1. Shinbukan Iaido szeminárium és Taikai 2015.09.19-20
Felvezetés

Cseh barátaink idén ünneplik 20 éves évfordulkendó
óját annak, hogy Cook Sensei először járt náluk.
Ennek tiszteletére az eddig megszokott szeminárium egy különleges taikai-al bővült ki, hiszen a vándorkupákat (tányérokat) Cook sensei saját kezűleg esztergálta!

"Ha annak idején nincsenek azok az észak Csehországi táborok, talán nem is úgy alakulnak a kapcsolataink, lehet hogy a sors nem is hozott volna össze sensei-el. (...)

Így, ha közvetett módon, de nekünk is van ünnepelni valónk ez évforduló kapcsán."

Hábermajer Gábor

Jelentkeztünk. Az indulás előtti időszakban előkerültek a taikai kellékek, gyakoroltunk, csapat nevek születtek (Miata, SBK Hungary Phedra), eldöntöttük, hogy két autó (Némó egyterű és Mazda3) indul útnak és egy szálláson (Patanka Panzió) fogunk pihenni.

Miata? Igen, ez is japán! Közös rajongásunk tárgya ez a
a világ legnagyobb példányszámban eladott kétüléses nyitott sportkocsija,
amelynek filozófiája a Jinbai Ittai - de erről már volt szó.


Közeledett a péntek, az utazás napja. Nem voltam az eseményre hangolódva..
A keddi gyakorlás kimaradt, nem mostam ki a ruhát, a koiguchi kun-t sem szabtam be a helyére.
A hőmérséklet 33 C fokra szökött fel. Rövid ideig úgy tűnt, a határon fokozott ellenőrzésre számíthatunk, a jelzések szerint autópályát több helyen felújították, Kozár Zoltán csapattársunk kötelezettségei miatt jelezte, hogy nem tud velünk jönni...
De elindultunk!

Elhagytuk a szélerőműveket,majd Pozsony felé vettük az irányt. Ismét itt csodálhattuk a lenyugvó napot, és az utolsó pillanatban még egy kép is készült.



Naplementés. (Nem, "szelfi" bot nem volt nálunk.)

Beszélgettünk, majd Gergő elaludt, én az útra figyeltem, de a csillagokat és a távoli villámokat is megcsodáltam...azt hiszem, itt kezdtem készülni az eseményre.

"Azt mondják, az utazás gondolkodásra késztet."

Halálos iramban 7

A pihenő (természetesen) Fidorka evéssel telt, fogytak a kilométerek, és a benzin is. A visszajelző lámpa kigyulladása után 80 km-el megérkeztünk a városba. 
Másodikként...



És csatlakoztunk a vacsorához!

Szombaton könnyű reggeli sétával jutottunk el a teremig, ahol barátaink üdvözlése után megcsodálhattuk a tálakat!


Délelőtt áttekintettük a ZNKR katák első darabjait.
Kicsit szomorúan fogadjuk el a tényt, hogy életkorából adódóan Cook Sensei egyre kevesebbet mozog - ugyanakkor örömünkre szolgál, hogy mindig Hábermajer Sensei-t választja ki a bemutatóra (akit a mindennapi gyakorlásaink során úgysem látunk eleget, mivel általában bele vagyunk merülve a gyakorlásba..).


Fotó: Shinbukan Praha
 
Sensei kiemelte, hogy ezek az "ideális világban játszódó" katák - és Musō Shinden-ryū iskolánk koryu gyakorlatai is  - "csak az alapok, semmi több"..


Ebéd utáni..

A pizza után folytatódott a gyakorlás, a 3-4 danosok csoportjába kerültem, Cook Sensei vezetésével (amiért érdemes vizsgázni ;--)) próbáltuk beépíteni az újabb ismereteket.

Délután viszonylag hamar el kellett hagynunk a termet. Zárásként a Cseh Kendó Szövetség elnöke megköszönte Sensei munkáját - és ahogyan az egyik tanítvány fogalmazott: 20 évnyi türelemét. :--)
Mi is köszönjük!

Vacsora előtt az óvárosba indultunk megkeresni a Némó családot. A város szép. A tervezett kis séta több órás gyaloglásba fordult, próbáltuk megtalálni az autót.. Sötét lett, hideg lett miközben megtekintettük Prága 7 hídját is..


A Sayonara partiról így sem sikerült elkésnünk, sőt, 2 órát kellett várni a vacsorára - ez volt már jobb...

Másnap azonnal kezdetét vette az egyéni enbu taikai! Ilyenben még nem volt részem egyszerre 12-13 fő mutatta be a katákat a legalább ilyen számban lévő bíróknak.
Délután kaptunk egy harmadik tagot  a Miata csapatba Libor Pánek személyében (Sensei kényszerű távozása miatt a másik csapat is egy "roninnal" indult a csapatversenyen..).



SBK Hungary Phedra

Egyenes kiesés volt, az elődöntőig jutottunk, ahol - az ő jó taktikájuknak köszönhetően - Kulcsár Robiék csapatától szenvedtünk vereséget, így a 3 helyezést értük el! :--)


Az ajándékot megettük, az oklevelet hazahoztuk!


Az Operaház lépcsője helyett pedig a terem előtt készült az utolsó lépcső kép..
(ez már hagyományos - csak a régebbi képeken sokkal többen voltunk...)


Épségben és fáradtan értünk haza.

A két autóval több mint 1100 km-ert tettünk meg, 3 országon keresztül. Látva a költségvetést észérvekkel nem tudjuk ezt megindokolni..persze nem is kell.

Az Út miatt megyünk. Önmagunk fejlődése (ego rombolása) miatt megyünk. A csapat miatt megyünk. A tanáraink miatt megyünk. A barátaink miatt megyünk.



A Budo miatt megyünk!