SHINBUKAN
Vizsgák 2016.12.05
Négy

Meg lett – igen, ez volt az első gondolat, amikor meg lett a Sandan vizsgám. Sikerült a kemény munka és sok edzés, ide hozott. Most van bőven idő tovább fejlődni, majd egyszer jön a következő vizsga, hisz a Yondan így mesze van.

Hát nem volt olyan messze, mind gondoltam, az idő hihetetlenül fut. Több terv is született, hogy mikor tudnám a Yondant megpróbálni, de egyik sem jött be, elkeseredtem, tovább akartam lépni, magamnak akartam bizonyítani, hogy elég jó vagyok. Majd közeledett a Európa Bajnokság és egyszerre úgy éreztem, elfutott az idő, és még szükségem lenne többre, hogy tudjak javítani, fejlődni, készülni…

Itt a vizsga napja - hogyan is kerültem ide? A stressz-szintem kilő a tetőn, de visszatartom magam - legalábbis szeretném ezt gondolni :), – a barátok és tanárom látják a feszültségemet, és támogatnak. 

Tudom a katákat, próbálgatom őket, újra és újra, hiszen még van egy óra a vizsgáig, újra és újra, minél tovább – de annál több hiba merül fel. Gyorsul az idő, minden annyira gyorsan történik, nem is tudom felfogni. Ott ülök a széken és várom a kezdetet, lassan összegyűlik a bizottság, 3 japán magas rangú sensei és 3 európai sensei. Szigorú a szemük, nincs kétely.

Hajime – elkezdődött és számomra nem létezik többé a világ, csak a kardom és én, semmi sem fontos ebben a pillanatban. Elakad a sageom kötésnél - vége? Folytatom és a kedvenc koryu katám beállít a hangulatra, Gyakuto a választásom, kockázatos és gyönyörű: élvezem.

Ushiro, Kesagiri, Sanpōgiri és Sōgiri következnek, majd vége. Taijo.

Tényleg ennyi volt? A sok év, nap es óra munka erre futott ki? Furcsa az érzés. Leülök és várok, nézem a többieket, drukkolok, próbálok gondolkozni, mit is mutattam, nem vagyok biztos benne, hogy tényleg mind az öt katát mutattam-e, gyors volt, nem volt hely gondolkozni, az jött ki belőlem, ami természetemet mutatta.

Ott vannak az eredmények a falon, én nem megyek oda, nem fontos, nézem a többi vizsgázót.

Jönnek az emberek és gratulálnak, sikerült, újra van idő…

Nem tudok igazan örülni, sok minden van bennem, sok barátnak nem sikerült és ez nem ad az örömnek helyet.
 
ui.: szívből köszönöm mindenkinek ,aki támogatott, elsősorban a családomnak, akik kibírták a feszültséget és engedtek, a rengeteg időbefektetést a tanáromnak, aki minden lépésnél ott volt, hogy támogasson, segítsen és tudásával bővítse képességeimet, barátaimnak és tanítványaimnak, akik a nehéz időkben is erőt adtak nekem... köszönöm!

Kulcsár Robbie


Vizsga után - Koryu!

Élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor 2013-ban először átléptem a dojo küszöbét. A második edzésen, miközben vadul folyt a gyakorlás egyszer csak megpillantottam a teremben Gergőt, aki éppen egy olyan kata gyakorlásának a közepén volt, ami egy avatatlan szem számára is rögtön feltűnt, hogy valahogy más, mint a többi, amit eddig láttam. Teljesen magával ragadott, nem tudtam pontosan megmondani, hogy mitől, de valahogy sokkal „dühösebbnek” (jobb szó most hírtelen nem jut eszembe), természetesebbnek és életszerűbbnek tűnt. Bár nem akartam türelmetlenek tűnni, de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg Kozár Zoli mentoromat, hogy „azt a katát mikor fogjuk tanulni?” Erre ő elnézően mosolygott és egy vállveregetés kíséretében csak annyit mondott:
- Az koryu, majd egy dantól azt is lehet tanulni. 

Azóta vártam ezt a pillanatot és most végre elérkezett. A sors furcsa fintora, hogy a kardom tsukáját újra kell fonni. Így a sikeres vizsgám után ismét bokutoval álltam a dojoban, és pont annyira éreztem magam esetlennek és kissé elveszettnek a mozdulatok gyakorlása közben, mint akkor három évvel ezelőtt, amikor először láttam koryu katát.

Halmos Szabolcs



1. Dan vizsga

Sensei vizsga előtti tanácsát hallottam ismétlődni folyamatosan a fülemben: a feladat semmi más, csak hat perc fokozott koncentráció. Én azt kívántam, hogy a magam legjobbját megmutathassam. Három év folyamatos tanítás beérése és válogatott kerettagként kilenc hónapnyi fokozott felkészítések folyománya, hogy e hat perc figyelem eredménye a pontos, szép vizsga volt. Két apró hibától eltekintve teljesítettem az általam felállított mércét, boldog voltam. Két nap múlva mertem megnézni a videót, belső tükröm nyugalmában azt láttam, mint a külső képen. Figyeltem a kard pontos  fogására, mert annak egyenes következménye a pontosság. Először éreztem át minden technikát. Az Iaido Európa Bajnokság keretében nagy kockázat vizsgázni, ugyanakkor nagy megtiszteltetés volt az országok válogatott tehetségeivel egy szintet képviselni. 
Van ezernyi javítandó dolog előttem, amit a szintet meglépve látok már...
Shodan... Mae...
Senseinek köszönöm a tanítást, és hogy támogatta a vizsgát!

Méhesfalvy Edna