Az élet olyan, mint a még ki nem rakott puzzle, folyamatosan keresem a hiányzó darabokat. Miután rátalálok egy hiányzó szeletre, megpihenek, megízlelem, megismerem a talált darabot és a helyére illesztem. Majd a vágy újra felerősödik és keresgélek tovább. A puzzleban, mint az életben is vannak darabok, melyek felfedezése után több darab is a helyére tud kerülni. Ilyen darab számomra a ShinBuKan. Oly sok darabot raktam azóta a helyére, oly sokat változtam amióta rátaláltam erre a darabkára. Találkoztam emberekkel, akikre felnézek, akiktől tanulhatok nap mint nap. Kaptam sok-sok csodás barátot, nyugalmat és csendet. Iaido-t és Jodo-t és még sok-sok darabkát.
Iaido – Jodo, i ai do – jo do. Mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami. „Ha keresed a helyed, előbb vagy utóbb megtalálod, ahová tartozol.” (mondta az egyik edzőtársam a harmadik edzésemet követően) Megtaláltam! Természetesen még mindig hiányzik az életemből egy-két szelet, de úgy érzem az életem egy puzzle, így folyamatosan hol nagyobb, hol kisebb igyekezettel keresem a darabjait. A ShinBuKan-ban sok, az életembe illő darabot találtam, és segített az életem egyéb területein is darabokat találni. Talán ezért is éreztem már az elején, hogy megérkeztem.
Ehhez a több éve összeszokott társasághoz csatlakozni úgy tűnhet a szemlélődők számára, hogy nem túl egyszerű, pedig ha ide tartozol, nem is kell tenned semmit. Már az elején is észreveszed, hogy mindegyikőnkben és benned is van sok-sok közös dolog. Belépsz az ajtón és máris itthon vagy. Elkezdesz tanulni, fejlődni és rájössz, hogy „afelé az életmodell és út felé törekszel, amelyre eleve vágytál”.
Nemsokára három éve leszek tagja ennek a családnak, oly sok élménnyel, tudással, tapasztalattal lettem több, gazdagabb. Láttam előttem járó társaimat fejlődni, 1. és 2. dan szintre lépni, láttam az utánam érkezők első lépéseit, s nemrég éreztem nyomásukat, közelségüket a taikai-on. Két év, két edzés hetente, két klub vizsga, két szövetségi vizsga, két taikai, két érem, két „do”, két fegyver, egy út, egy klub, egy család. Most én készülök az 1. dan szintjének elérésére, magamévá tételére, s az utánam érkezők néhány hónap múlva szintén ezen a „sziklába faragott, fölfelé vezető lépcső” fokon igyekeznek tovább. Együtt haladunk egy közös úton ahol mi magunk tesszük meg a lépéseket.
