Hónap: 2012 szeptember

Őszi Iaido Szeminárium (Budapest)

A tavalyi tanításhoz hasonlóan fokozatonkénti csoportokban gyakorolhattunk azok vezetésével, akik az előző napokban közvetlenül tanulhattak Yamasaki Sensei-től – a magyar válogatott csapat tagjai (néhány szerencsés iaidoká-val kiegészülve) azonban továbbra is személyes jellegű tanítást kaptak.

Az előttünk járóktól tanulunk (természetesen nem csak). Fokozattan igaz ez a szemináriumokra is – ám semmiképpen nem elhanyagolható tény a fokozatok között különbség..
A gyakorlatban ez a legtöbbször azt jelenti, hogy a kezdők a mindennapokban egy alacsonyabb dan fokozattal rendelkezőket követhetnek, nagyobb eseményeken pedig nem közvetlenül a vezető adja át tapasztalatait, hanem magasabb fokozattal rendelkező iaidokák – és máris elérkeztünk a lényeghez: ritkán kaphatunk közvetlenül valamit olyan mestertől, aki számunkra távol van – aki a célt, az ideált testesíti meg a végtelen Úton.

Ezen a hétvégén ez a hatalmas távolság megszűnt számomra, hiszem Yamasaki Sensei volt a csoportunk vezetője, ő mutatta be a gyakorlatokat, ő fogta a shinai-t és a bokutó-t, ő javította ki a hibáinkat – azt hiszem, ez egészen kivételes alkalom volt.

Sensei a technikai tudáson túl fontosnak tartotta Budo felfogás szerinti mozdulatokat, és „éles” szituációkba helyezett minket, hogy megértsük ezeket.

Mély nyomot hagyott bennem ez a hétvége, tudással távoztam, melyet lassan beépítek a mozdulataimba..

Az esemény most is vizsgákkal zárult – ezúton is gratulálunk Farkas Zsófia és Vágvölgyi Gábor klubtagjainknak a sikeres 1. Dan fokozat megszerzéséhez!

Őszi Iaido Szeminárium – Klubvezetőknek ()

Ismét eltelt egy év, Yamasaki 
Masahiro Sensei (Iaido Hanshi 8.dan) immár 7. alkalommal látogatott el hozzánk!
Mivel nemzetközi szemináriumokon szinte lehetetlen közvetlenül egy ilyen magas fokozatú mestertől tanulni, ez nagy ajándék számunkra…

Szerda este kezdődött a klubvezetői szeminárium, amelyen négyen képviseltük a Shinbukan Egyesületet.
Yamasaki Sensei (Abe Tetsushi Sensei (7. Dan Kendo) tolmácsolásában – köszönjük!) ezúttal is elméleti kérdésekkel kezdte a tanítást, ismét felette a kérdéseket, hogy miért is gyakorlunk, és hogy gondolunk e az iaido-ra úgy mint önvédelem, vagy mint harcművészet (a „mi a különbség?” kérdésre elmondta, hogy a harcművészet támadást feltételez – ellentétben a védelemmel)?
Hangsúlyozta a gyakorlás ön- és társadalomfejlesztő fontosságát, illetve az „istentől kapott energia” felfedezését és fejlesztését önmagunkban.

Ezután időutazást tettünk, és vosszatértünk a pár száz évvel ezelőtti japánba, hogy felfedezhessük a kardforgatás ősét (kenjutsu), és megértsük, milyen nehéz a formagyakorlatokban a vívás közben fellelhető erőt (kiai!) és lelkületet mutatni.

Megtudtuk, hogy japánban írott követelményei – szempontjai vannak a (z iaido, jodo és kendó) dan vizsgáknak  Abe Sensei röviden ismertette a főbb pontokat (a fordítást is kézbe vehetjük majd).
A történelmi és elméleti bevezető után előkerült a boken és a shinai, Mihalik Hunor Sensei (Iaido 6. Dan) aktív közreműködésével láthattuk a különbséget vágás és vágás között: Yamasaki Sensei az energiát a kissaki végére helyezte, és ezt a célt tűzte ki számunkra is.
Ezt újabb páros gyakorlat követte, itt a fordulások közbeni helyes kard használat és védés kapott fontos szerepet.
Az este végén mi is mozoghattunk (:–)), a Mae és az Ushiro katákon keresztül javíthattuk a mozgásunkat – különös tekintettel a furikaburi-ra és a fordulás közbeni lábhasználatra.

Másnap délelőtt bemelegítés után KIA gyakorlattokkal kezdtünk – leginkább a kendo-t vagy jodo-t nem gyakorló számára derült ki, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat – főleg nem ezt a lelkületet hang nélkül ki is fejezni (visszacsatolás az előző napra).

Az első két kata ismétlése után „hadrendbe” álltunk, hogy az uke nagashi gyakorlat legnehezebb mozdulatát, a védést gyakoroljuk – Yamasaki Sensei shinai-val a kezében vágott felénk, nekünk pedig védekezni kellett!
Az élmény maradandó, és nem összehasonlítható az egyedüli gyakorlással – hosszú Út áll még előttünk!

Zárásként csak dicsérő szavakat kaptunk (Vörös Erika klubtársunk fordításában – köszönjük!), Sensei szerint láthatóan fejlődünk, és helyt tudunk állni Európában – köszönjük! :–)

Csütörtök este a vágásokra koncentráltunk, különös tekintettel a morote tsuki, soete tsuki, sanpo giri katák támadásaira, és megpróbáltuk az energiát a kissaki-ba irányítani..ha egy shinai-t kell vágni – ha van cél előttünk – igen, jobban megy..

Este fokozatonkénti enbu-kat tartottunk, és azok elemzéseiből tanultunk (és érdekes dolgokat tudhattunk meg pl. a Yamasaki Sensei által használt kardok súlyáról)!

Köszönjük..!

Képek: Vachter Ákos (kinsho.hu)

Enbu a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban ()

Sokáig úgy gondoltam az enbu az enbu, nincs különbség, mindig csak egy bemutató marad, de nemrég megtapasztaltam, hogy milyen érzés kíváncsi, érdeklődő tekintetek előtt szerepelni. Programok sokasága, mint például előadás, kalligráfia, koto, ikebana, origami, tea szertartás és shiatsu között kendo, iaido és jodo bemutatók folytak. Egy jól felépített, a szervezők folyamatos szorgosságának köszönhetően itt-ott csak kisebb csúszásokkal végigvezetett eseményen vehettünk részt. A bemutató után, tovább ismerkedtünk a shiatsu masszázs jótékony hatásával Sólyom Brigittának és társának köszönhetően, majd rohantunk a várva várt pénteki edzésre.

Köszönjük a meghívást!

Forog a film (Budapest)

A pénteki gyakorlást megelőzően elkezdtük a Shinbukan Egyesület arculatának építését – ez volt az első forgatási nap, ahol Iaido és Jodo katák részeit rögzítettük.

Iaido Szeminárium (Vychkov)

Ezen a hétvégén a 14. században járványok és éhezés miatt elnéptelenedett, majd sört szerető német földművesek (illetve később dinoszurusz bábok (kódnév: Dinopark)) által újranépesített cseh kisváros (kódnév: Vyskov) lett ismét az úticélunk.A hagyományokkal ellentétben nem karaván, csak egy szállítójármű (kódnév: Mazda 323F) indult útnak a fedélzetén 5 Oni-val és két utassal: Sensei (kódnév: Hábermajer Gábor – Iaido 5. dan) és a Krónikás (Szilva Imre – Iaido 3. dan).

Budapestet elhagyva puffasztott rizses – tejcsokis édessség ritkaságot (kódnév: Nippon) és benzint (kódnév: 95-ös oktánszámú üzemenyag) vettünk magunkhoz, majd szoktlanul lassan, szabályokat betartva és sokat beszélgetve (gondolatok, tervek, tervek..) jutottunk el a célig (kódnév: Hotel Selsky Dvur).
És aludtunk.

Másnap korai gyakorlást terveztünk, a számítást a hosszabbra nyúlt reggeli húzta át – itt találkoztunk először / ismét Victor Cook (Iaido 7. dan renshi) és Terry Cook (Iaido 5. dan) Sensei-ekkel. :–)
A szombati gyakorlásunk nem a megszokott módon történt: először a személyes tanítványok (Hábermajer Gábor – Iaido 5. dan (Shinbukan Budapest), Pavel Balvín – Iaido 4. dan (Shinbukan Prága), Michal Kolísek – Iaido 4. dan (Shinbukan Vyskov), Milo¹ Kováèik – Iaido 4. dan (Shinbukan Slovakia)) mutatták be a formagyakorlatokat többször, majd Cook Sensei felhívta a figyelmünket a sarokpontokra, ezt követően pedig fokozatok szerinti csoportokban építettük tovább az iaido-nkat, önmagunkat.
A hagyományőrző japán gyorslevest ismét sikerült a fenyőfa árnyékában elfogyasztani (természetesen a „hivatalos” étel pizza volt).

Frissítő és meleg (a hőmérsékeltingadozás ott is nagy volt) zuhany után vacsora következett (sosem fog kiderülni mivel kapcsolatban hangoztt el a Batman szót kétszer is Terry Sensei által…), majd Sayonara party vette kezdetét a szálláshelyünk éttermében (kódnév: istálló tehenészlányokkal) – a Krónikás eközben a teljesen kihalt, hideg ó-belváros felé vette az irányt, és sétált, és sétált.

Vasárnap reggel sikerült Cook Sensei-t a reggeliző asztalnál érni, és kiderült, hogy nincs még a klubunk által készített pólója, illetve, hogy itt is csak tanulhatunk: szó esett a Noto-ról, és kaptunk tanácsokat is („free your mind„)…
A nap további részében folytattuk az előző napi programot, majd vizsgák következtek.

Hazafelé már nagyobb volt az átlagsebesség, ananász ízű vizet ittunk (mert vadgesztenyés nem volt) szó esett a Caterham-ról, és a Mazda Mx-5-ről, a lemenő nap fényében Magyarországon készült a közös kép majd a szélerőművek fényei kísértek minket..