A tavalyi tanításhoz hasonlóan fokozatonkénti csoportokban gyakorolhattunk azok vezetésével, akik az előző napokban közvetlenül tanulhattak Yamasaki Sensei-től – a magyar válogatott csapat tagjai (néhány szerencsés iaidoká-val kiegészülve) azonban továbbra is személyes jellegű tanítást kaptak.
Az előttünk járóktól tanulunk (természetesen nem csak). Fokozattan igaz ez a szemináriumokra is – ám semmiképpen nem elhanyagolható tény a fokozatok között különbség..
A gyakorlatban ez a legtöbbször azt jelenti, hogy a kezdők a mindennapokban egy alacsonyabb dan fokozattal rendelkezőket követhetnek, nagyobb eseményeken pedig nem közvetlenül a vezető adja át tapasztalatait, hanem magasabb fokozattal rendelkező iaidokák – és máris elérkeztünk a lényeghez: ritkán kaphatunk közvetlenül valamit olyan mestertől, aki számunkra távol van – aki a célt, az ideált testesíti meg a végtelen Úton.
Ezen a hétvégén ez a hatalmas távolság megszűnt számomra, hiszem Yamasaki Sensei volt a csoportunk vezetője, ő mutatta be a gyakorlatokat, ő fogta a shinai-t és a bokutó-t, ő javította ki a hibáinkat – azt hiszem, ez egészen kivételes alkalom volt.
Sensei a technikai tudáson túl fontosnak tartotta Budo felfogás szerinti mozdulatokat, és „éles” szituációkba helyezett minket, hogy megértsük ezeket.
Mély nyomot hagyott bennem ez a hétvége, tudással távoztam, melyet lassan beépítek a mozdulataimba..
Az esemény most is vizsgákkal zárult – ezúton is gratulálunk Farkas Zsófia és Vágvölgyi Gábor klubtagjainknak a sikeres 1. Dan fokozat megszerzéséhez!
