Hábermajer sensei és Ámon Sanyi klubtársunk 1 éve (pontosan ápr. 28-án) – megerősítések, jelek után immár szívbéli elszántsággal – felkerekedett, és Grózer Csabánál belefeledkezett az íj útjába, haza pedig már büszke íjtulajdonosként tértek, szívük pedig tele. Az íjász szakosztály ezzel 1 éves.: jó időben főként Hollóvölgyben, rossz időben pedig a Farkasok pályáján íjászkodunk. Azóta az íjak, nyílvesszők és a lelkes követők száma is megnőtt, elmesélődtek és valósággá váltak a gyerekkori íjász álmok-vágyak, valamint kiderült, hogy többeknek van magyar reflexíja otthon… és mélyül a tudás, a gyakorlás általi tapasztalat, …az önismeret.
Az ünnepi napon megéltekről és azok továbbszűréséről
Gondolataim erről a csodálatos szombatról:
Mondhatnánk, hogy célba lőttünk, és piknikeltünk, DE nem tehetem. Egy hatalmas offenzívában vettünk részt, egy csatában nyomultunk előre nagy erőkkel, mely fáradtságunk ellenére csak növekedett. Ontottuk a vesszőket, és a baráti szavakat. Egy ügyért küzdöttünk, és biztosan mondhatom, győztes csata után vagyunk. Óriási szeletet hódítottunk vissza a szürke birodalomból. Fásultságból halmozódott barrikádokat törtünk át, és nyitottunk utat a szárnyalni kívánó gondolatoknak. Kitörtünk a város és nyomasztó gondolatok gyűrűjéből, és a Pilis felől a szél szárnyán érkező energiákat is befogtuk vitorláinkba. A naplementét pedig nem a csatazaj elülése és a véráztatta mező keretezte, hanem a baráti EGYÜTTlét, a békés, melegséges, közösség nagyszerű érzése.
Ehhez mindannyian kellettünk. És az íjaink, a jó ételek, az egymás felé érzett szeretet és tisztelet.
Hálás vagyok nektek.
egy Háber
és mellettünk vágtázott a szarvas , még hallom a patadobogást.
ilyet még még még!
kinyitottam a Momo-t, ezzel az ír gyerekdallal kezdődik:
Sugarad mindent fénybe von.
Honnan jön, nem tudom.
Olyan közelről, s olyan messziről.
Neved nem ismerem.
Bárhonnan sütsz az ég felől:
Ragyogj, kis csillag, fényesen!
Aztán itt nyílt ki – Hora mester, az Idő őre mondja a szürke urakról:
Mind ez ideig arra vártam, hogy az emberek maguk szabadítsák meg magukat ezektől a gonosz szellemektől. Megtehették volna, hiszen a létükhöz is hozzásegítették őket. De most már nem várhatok tovább. Tennem kell valamit. De egymagam nem tehetem. Segítesz nekem?
Szombaton segítettünk.
Patrícia
Néhány nappal az ünneplés & élezőműhely után, a 2-es villamoson egy 3 éves forma kisfiú az anyja ölében ülve tekintgetett ki az ablakon és boldogan kiáltott fel, amikor a Dunán meglátott egy gyorsan elsuhanó kishajót – önfeledt örömének sokan voltak tanúi, és ahogy nézte az egyre távolodó hajót, eggyé vált vele.
Ez a gyermeki öröm és belefeledkezés ismerős volt – szombaton részünk volt benne: örülni egymásnak, a harsogó zöld fűnek,a nap melegének, egy sárga pitypang mellett fűszálon pihenő katicabogárnak, a fafaragásnak, az íjjal lövésnek, a célba találásnak, az egyszerű finom ételeknek, majd a cukrászságoknak a lá Judytta. Kozaru által meghirdetett 1. Élezőműhellyel pedig kerekebb lett a nap. „Elválasztani a finomat a durvától” ? Folytatása következik!
Te vagy az íj és a nyíl – a cél, a célzó és a célba találó, az egyenes és az íves, a tengely és a kör.
Szép volt veletek együtt létezni szombaton is, sok ilyet még! 🙂 Egy nagy derűs mosoly ajándékát éreztem ott belül, azt vittem aztán haza magammal.
Köszönöm!
Köszönöm!
guldandi
… és szeretném ha megemlékeznénk a szent krumplis bazi kenyér és tejföl teremtőjéről, valamint a cukrászról…
áldassék vala..
:o)))
Judy
Attila megénekelte a napunkat,de amit még ő sem láthatott előre az univerzum önmagából való kifordulásának pillanata, amikor a vegák és az antigluténok szamarat ettek, a völgy éhes farkasai pedig öklömnyi eperrel fűszerezték a juhtúrós puliszkájukat.
Ámon Sanyi
Ma Pattól elhangzott egy mondat ami megfogott! : „A másik iránti tiszteletből is bele kell adnom mindent a küzdelembe, hogy képes legyen olyat tenni, amit nem gondolt volna magáról!” Néztem a videót és arra gondoltam, hogy amikor az elején iszonyatosan fellökik a kihívás résztvevőit, az fölösleges és olyan agressziót mutat ami nem fér meg számomra a budoban ezáltal a kendo páston.
Aztán azon gondolkodtam, hogy ismerem az érzést és a kihívás résztvevői azt érezhetik, hogy lökj fel, lökj fel még egyszer, én akkor is talpra állok és megmutatom ÁÁÁÁÁÁggggggrrrrrr!
Ekkor jött Pat mondata!
Eszembe jutott, amikor a végén egy ilyen megmérettetésnek könnyes szemmel borulok a nyakába annak aki a legjobban megdolgoztatott és azt tartom a legnagyobb segítségnek! Eszembe jutott, hogy agresszivitás uralkodott el rajtam mikor a fizikai próbán akartam teljesíteni, de nem volt bennem ártó szándék, legyőzni csak magamat akartam!
Furcsa kettősség, hogy hogyan lehet agresszívnak lenni ártó szándék nélkül!
Ezt még szerettem volna bedobni az élezőműhelynek így utólag, hogy vajon kell-e tudnom ölni, ahhoz, hogy agressziót mutassak, vagy pont azt kell mutatnom, hogy tudok agresszív lenni átró szándék nélkül, magamért?!
(Ha valaki nem ismerné a videót, akkor ez egy kihívás kendosoknak, hogy rengeteg, nem tudom, hogy 100 vagy időbeli, harcot kell vívniuk friss ellenfelekkel akik egyáltalán nem kímélik őket, a film egy jodanos harcosról szól, aki végigcsinálta ezt a kihívást!)
Még úgy is, hogy nem értem a beszédet az arcát nézni és a hangját hallgatni élmény! A felkészülés részleteibe betekinteni, pedig nagyon tanulságos! NEMSOKÁRA SEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Juhhhéééé, Áááágggrrrrrr!
Gergő
