Idén is megrendezték Utrechtben az Ishido kupát, ami valójában két független, egynapos esemény: mind iaido, mind jodo szakágban szeminárium, verseny és vizsga egy-egy napra összezsúfolva. A szervezők idén még több tanárt hivtak, következésképpen a résztvevők száma is nőtt, közel 120-an vettek részt. Oroszországból és Lengyelországból is voltak résztvevők. Mindkét szemináriumot Mansfield sensei vezette más európai magasdanos tanárok segitségével.
Az első napon iaido szeminárium és verseny volt, mozdulni alig lehetett a teremben. Először mindenki együtt gyakorolt majd fokozatonkénti csoportokban. A nidanokkal Fay Goodman sensei foglalkozott, akit eddig még csak látásból ismertem. Nagyon kedvesen, kicsit tanárnénis stilusban hivta fel a figyelmünket egyes hibáinkra és rengeteg dolgot mutatott és még többet dicsért minket.
A versenyen megtörtént az, amit OIT-on versenygyakorlásnál mindig eljátszunk és elröhögcsélünk: hogy valaki megvágja magát. Természetesen az én ellenfelem, az első meccsen. Szóval „Yame!’, rohangáló emberek, negyedóra takaritás. És 3-0 egy olyan meccsen, amit el kellett volna veszitenem. Elég pocsék érzés és azt hiszem, többet nem fogom elhumorizálni a szituációt. Egyébként a nap végén Mansfield senseitől átvehettem az egyetlen és egyedüli küzdőszellem dijat.
Második nap a jodo táborra jóval kevesebben jöttek el, Mansfield sensei a szemináriumon főleg a rokudanokon mutatta be, hogy mi lenne az elvárás kamae és egyéb tekintetben. Délután Jocó és én eddigi legpocsékabb versenyeredményünket produkáltuk és egyetlen zászlót sem szereztünk (nemhogy meccset), bár igazából egyikünknek sem ment rosszul. Csak jobbak voltak a többiek. Továbbá kuriózumként megtekinthettük a rokudanok versenyét, amit Patrik sensei nyert.
Tartalmas két nap volt, sok levonandó tanulsággal és összességében nagyon örültem, hogy ott lehettem! Remélem, jövőre még többen leszünk (a Shinbuból is)!
Lovik Anikó
