Az ember élete során rengeteg mindenbe belekezd. Majd abbahagyja, elkezd valami újat, majd azt is abbahagyja. Sokkal könnyebb az embernek és az ember egójának, valami újat-izgalmasat találni, ideig-óráig csinálni, majd abbahagyni valami még újabbért cserébe. Sokkalta nehezebb folytatni valamit, hiszen, egy idő után már átlátod, úgy véled érted és szereted, de egyre több időt is energiát ölsz bele, és azt hiszed nincs mit kivenned belőle. Ilyenkor abba kell hagyni, hogy igazán (újra) el lehessen kezdeni. Persze ekkortájt jönnek az indokok, hogy sok a munka, fáradt vagyok, inkább alszom. Amúgy is lassan fejlődtem. Félek. Az ember mindent ki tud találni, mindenre rá tudja fogni, hogy MOST épp miért nem. Aztán egy idő után elszunnyad a késztetés, hogy csinálja. Feladja. A folyamat egy fontos része a feladás, mert ha valamit feladsz, sosem múlik el belőled, csak épp, pont olyan mélyre kerül, hogy időnként eszedbe jusson. A feladás stigma, mely ott díszeleg, a kulcstartón, az éves 1%-os felajánláson. Ott van az interneten, a suttyomban megnyitott weboldalakon. Ott van a ruhásszekrényben, amit költözésnél átpakolsz. Nem hagy nyugodni, gondolja az ember. Igazából a belső iránytű, vagy térkép, vagy gps, vagy kokoro, teljesen mindegy minek nevezzük, nem hagyja nyugodni az embert, néha ordít néha suttog, de JELEN VAN. A késztetés, hogy amit elhagytál, az nem hagyott el téged. Vár, hogy újra megtaláld. Vár, hogy magadra találj. Nem szabad erőltetni, teljenek csak el évek, formálódjon és érjen meg benned az a mondat, hogy „vissza akarok menni”. Hogyha elkapkodod, akkor megint abba fogod hagyni. Érjen le a gondolat, emészd meg, és hagyd, hogy formáljon. Aztán persze gonosz összeesküvések folyamatának végeztével kapj egy olyan „ajándékot” ami rá helyez az újrakezdés startvonalára. De akármilyen külső tényező is jön szembe, csak a starthoz helyezhet, neked kell eldönteni, hogy elindulsz e…
…és amikor belépsz, rájössz, hogy ez a sok filozofálgatás, önemésztés és vágyakozás, mind-mind felesleges volt. Minden olyan, mint amilyen volt. Vannak helyek ahol nem telik az idő, mert ezeken a helyen az idő fogalma nem létezik. Nem két éve voltál itt utoljára, hanem tegnap, hanem 10 perce. Ugyan úgy sorakozol, ugyan úgy gyakorolsz, tudod, hogy másnap reggel ismerős fájdalom fog üdvözölni a reggeli kávé mellett. Sosem, hagytad abba, csak épp fizikailag nem voltál jelen. Sosem fejezted be, hiszen még el sem kezdted igazán. A tudatod egy része mindig is itt volt. A térdvédő ugyan ott szorít, a kezed ugyan úgy izzad. A parketta kopott festései ugyan azok. Minden egy. Az életed változik, a munkahelyed, a hajad színe, a körmöd hossza, mind-mind változnak. Te is változol. Ez az élet rendje. Sosem vagyunk készen. Meghalni, ébredni, gyakorolni, vágni, szétesni, összerakni. Újra kezdeni.
