Őszi Iaido Szeminárium (Budapest)

Eltelt egy év.
Furcsa hírek érkeztek az őszi táborról, miszerint az idén nem Kusama Junichi Sensei jön hozzánk – majd kiderült, hogy (valószínűleg mindenféle vezetők közötti-titkos-japán -számunkra felfoghatatlan folyamat után) mégis!

A prágai taikia-ra sajnos nem tudtam elmenni, így vártam a következő alkalmat a közös tanulásra.
És elérkezett!

Szerda este Sensei azonnal megállapította, hogy az eltelt idő alatt nem sokat sajátítottunk el abból, amit átadott nekünk – így az alapoktól kezdtük újra.
A helyes kéztartás annyira hangsúlyos téma volt, hogy nem is sokat mozogtunk (és mivel sok minden veszett el a fordításban, főleg vizuális tanulás volt)…Gergő és én azon szerencsések közé tartoztunk, akik kint állhattak, és egy 8 danos mester saját kezűleg csiszolgatta őket! :–)
Csütörtökön is folytatódott az alapozás. Az omori-chiburui gyakorlása közben azonban egy nem várt esemény szakította félbe a napot: vér került a padlóra…
Mindenki mozdulatlanná vált, Kusama Sensei és Hábermajer Sensei pedig azonnal segített.. Előkerült a kötszer, a mentők is úton voltak.

Mindannyian tudjuk, hogy az Iaido – a Kardrántás művészete – veszélyes. A legkisebb figyelem elkalandozás is sérüléssel járhat.
A múlt, a jelen és a jövő problémáit is magunk mögött kell hagynunk, összpontosítanunk, koncentrálnunk kell, és minél kisebb tudatos-időpillanatokra kell bontanunk a formagyakorlatokat (ezért tartom meditációnak ezt az Utazást).
Valami történt, az új mozdulat gyakorlása okozhatta a bajt, talán a fáradtság is közrejátszott – a sérült biztosan ezerszer átgondolja ezt ezekben az órákban, a kórházban.


A valós kockázat eltűnésével a gyakorlatok lettek veszélyesek. Gyakorlunk, ezerszer, tízezerszer, hogy hatékony, Budo felfogás szerinti, esztétikus mozdulatok szülessenek – de ügyelünk kell a biztonságra, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy fegyver van a kezünkben
De ez nem veszélyesebb, mint maga az élet.
Az Iaido tanít meg arra, hogy minden más területen is tudatosan, pontosan, figyelemmel éljük a mindennapjainkat.
Kusama Sensei kis szünet után – kard nélkül – a terem közepére hívott minket, kört alkottunk, majd közösen végeztünk egy kis légzőgyakorlatot, majd sokáig csak kézzel imitálva gyakoroltuk ugyanazt a mozdulatot, ami olyan veszélyesnek bizonyult.

Délután folytattuk a formagyakorlatok pontosítását. Nem új információk voltak ezek, de nehéz felülírni a test-memóriába tárolt adatokat

Sajnos pénteken és szombaton nem lettem jelen (témába vágó ügyben voltam távol, sportoktatói tanfolyam volt…), de vasárnap pihenten indultam a terembe, az utolsó napra. A fordítás…nos nem volt. A testbeszéd, és a japán szavak közé ékelt magyar szavak elegendőnek bizonyultak! :–)

Minden kata gyakorlása után egy szerencsés „önkéntes” kiállhatott, hogy Sensei addig ne engedje vissza, amíg legalább egyszer nem az elvárt módon csinálja meg a formát – izzadtunk! Szerencsére én is kiválasztott voltam, a Ganmen Ate égett a memóriámba annak köszönhetően, hogy Kusama Sensei a kezemet-kardomat-sayámat-ruhámat fogva igazított a helyes útra (büszke voltam, hogy viszonylag rövid ideig voltam kint, és „JÓ JÓ” szavak hangzottak el többször is magyarul – de tisztában vagyok vele, hogy mennyi javítanivaló van előttem, így ezt elteszem jó helyre, és folytatom a gyakorlást).

Délután fokozatonként enbu-t mutattunk be, Kusama sensei pedig írt – majd a végén összegezte a látottakat, és búcsúzóul felhívta pár hibánkra a figyelmet.
A szerdai kezdés után talán mi sem gondoltuk volna, de a végére dicséretet kapunk – van még remény!
Köszönjük a tanítást! Jó érzés, hogy évek óta barátok vagyunk! :–)

2. Shinbukan Iaido Szeminárium és Taikai (Prága)

A tavaly útjára indított hagyomány folytatódott, idén már a második Shinbukan Iaido Taika-t rendezték Cseh országi barátaink. Sajnos dojo-nkat most csak ketten képviselték, viszont kiegészült csapatunk a Magyar Iaido Válogatott néhány tagjával. A program szerkezete megegyezett az előző évivel: egy nap ZNKR Iaido szeminárium, sok kata gyakorlással, majd másnap egyéni enbu-taikai-al fokozatonként, utána pedig a csapat verseny. Ez utóbbi a legnagyobb  vonzerő, hiszen kevés alkalom van ahol klubcsapatok versenghetnek egymással. Az enbu-taikai szerkezetét tekintve pedig kitűnő alkalom a vizsgahelyzet gyakorlásának. Csapatunk tagjai is ezt a célt tűzték ki ez útra: verseny és vizsga helyzetekben lenni, ennek a rutinját fejleszteni.

 

Nagyszerű érzés volt találkozni Cook sensei-el, a vele érkezett mindkét Jonh-al, kassai barátainkkal, és a többi ritkán látott ismerőssel és baráttal.

 

Jövőre remélhetőleg többen, újra Prága!

Iaido Szeminárium Kaneda sensei-el (Budapest)

Kaneda senseiel volt lehetőségünk egy rövid hétvégi edzésre.

 

Azok számra akik nem ismernék a Kaneda sensei nevét egy kis összefoglaló:

Kaneda sensei 8. dan kyoshi, japán legeredményesebb iaido versenyzője, 5-6-7 dan fokozatban egymást követően 3-3-3 alkalommal ért el első helyezést. 

Különlegessége az eseménynek, hogy Abe Tetsushi sensei közreműködésének köszönhetjük, hogy először Európában Magyarországra látogatott el!! Köszönjük Abe sensei!

 

Szombat kora reggel Dunabogdány rendkívül szép iskolájában találkoztunk, hogy a sensei különítmény megérkeztéig a termet előkészítsük és magunkat is átadjuk a gyakorlás hangulatának és várva várt tábornak.

 

Először alapgyakorlatokat végeztünk, melyek után égő combokkal, karokkal, lihegve álltunk meg egy pillanatra, míg sensei elmondta, minden edzés előtt ezt gyakorolja otthon is. Mi harminc alkalommal ismételtünk egy formát, sensei tanítványai ötvenszer ismételnek, Kaneda sensei pedig SZÁZ alkalommal. (Az alaphangulat már meg is jött! Durva lesz, sehol nem vagyunk, össze kéne kapni magunkat!)

A bemelegítés után minden ZNKR katát 3 alkalommal ismételtünk annak érdekében, hogy fel tudja mérni (első látásra), hogy hol is tartunk mi az úton. Elismerően csak annyit mondott, hogy az alapok rendben vannak, így lehet építkezni, de vannak közös hibáink. A nap hátralevő részében ezeket katáról, katára vettük át próbáltuk javítani.

Igazából meglepően új információkat nem hallottunk tőle, de mégis minden megváltozott. Olyan módon magyarázott, hogy az eddig kicsit értetlen, de betartott szabályok kezdtek összefűződni és egy egészet alkotni. Sokszor még azt is meg tudta mondani a technikánk alapján, hogy mit mondhattak nekünk a senseiek, akik tanítottak és miért értettük félre.

Az edzést későn 7 óra körül fejeztük be este, elfáradtunk, de lelkesek voltunk. A nap végén újra elmondta, hogy az alapjaink megvannak és stabilak, ezért jól és gyorsan tudjuk alkalmazni az általa mondottakat.

 

Este közös vacsora mellett beszélgettünk, ahol megmutatta fia rockegyüttesének videóját, kedélyesen beszélgetett velünk és bármennyit kérdezhettünk, mindig és mindenre örömmel válaszolt és kérte, hogy kérdezzünk még. Megtudhattuk tőle, hogy Ő hogyan kezelte a taikai stresszt és milyen érzésekkel, technikával gyakorolt, hogy kiérdemelje az „Iaido Hercege” becenevet japánban. A Magyar Iaido Válogatott felkészültségét jónak találta, de azt mondta látható az iaidonkban, hogy nincs önbizalmunk! Sajnálattal kellett belátni, hogy e nélkül az erény nélkül nem is érdemes elindulni az EB-re! A feladatot megkaptuk! 😀 

 

Vasárnap az egyéni tanácsok következtek, fokozatonként álltunk fel és a katákat kétszer mutatta be minden csapat, majd Kaneda sensei egyénileg elmondta, mit kell benne javítani. Voltak akik megtudhatták erősségüket is, amely segítséget jelenthet az EB-n, voltak akik hasznos tanácsokat kaptak, mit és hogyan kell még csiszolni.

Összefoglalva a nekem mondottakat: gyenge, nem elég éles, nincs benne érzés.

Azt hiszem mindent kipipáltunk amit én szeretnék az iaido-mban. A legrosszabb, hogy visszanézve magam, teljes mértékben igaza van, TERMÉSZETESEN! 

 

Szóval gatya felköt és előre! Többet, jobban, összeszedettebben kell gyakorolnom!

 

A búcsú a nap végén gyors volt, de az itthagyottak még sokáig fognak kísérni minket!

Köszönjük Kaneda sensei tanításait és reméljük láthatjuk még, nem ennyire sietős körülmények között is!