„- Amit egyszer már gyakoroltál, benned van. -” (H.G.)
A tökéletes hópelyhek uralta Teplice. Felhőbe vesző hegyek, hóba vesző autók, nyugalomba tévedt lelkek, és fáradt testek.
És Cook Sensei most is csak mosolygott: „Easy!” – mi pedig csak a tökéletes „kezdők szellemével” néztük, és ezt suttogtuk magunk elé: „..akkor ezt most még egyszer” (V.G.), pedig tudtuk, a szemünk akkor sem lenne képes feldolgozni a gyors és pontos vágások alkotta művet.
„Nekem Teplice az áramlat:
jó volt látni, hogy van, akit a mozgás éltet és az átadás öröme hajt, aki ettől teljesen élő és teljesen önmaga.” (M.P.)
Az igazi élmény mindannyiunk számára a második nap volt, mivel Okuden álló (Tachi Waza) katákat ismerhettünk meg – több verzióban.
„Én ezért kezdtem el Iaidozni!” (Sz.I.) –
– hangzott el a nap végén az élmény-összefoglaló mondat.
(…)
A fáradt csapat az autók előásása után indult haza:
„hazafelé a hegyek közt a Funtinelli Boszorkány járt körülöttem” (Á.S.)
„Veszélyes havas utakon hazafelé, bajbajutottakon segítettünk, leszakadó ágak elől ugráltunk el, száguldoztunk, eltévedtünk, megkerültünk, hazaértünk jót nevettünk!” (V.G.)
„húú! , ez egy RAKENDROLL-RYU tábor volt!” (DJ okuden tachi waza (V.GA.))
