Az idei esemény különlegesnek ígérkezett, hiszen meghívást kapott pár régi tagunk: azok, akik az évek során mélyebb nyomot hagytak bennünk.
Nagy örömünkre többen is eljöttek, így gyorsan kezdetét vette a(z evés) beszélgetés – mindenki elmondhatta, éppen hol – és hová is tart.
|
Forradalom
Az Én Napjából
jő a hit
A kezdet
áldozat
Jövendőmondásban
gyümölcsözik
Megbánás megszakad
(A maszk szól)
Forradalom
Víz és tűz
Ez pörköli azt nagyon
önti az ezt nyakon
Két nővér
együtt él
soha sincsenek
egy akaraton
Ez a forradalom
Az Én Napjából
jő a hit
Előbb a forradalom
aztán a bizodalom
Ragyogó vonalakkal
örvendezik
Nagy áldozat
egyenessége hat
Forradalom
a maga idejében
Bűntudat
elenyészik a messzeségben
|
Ég és Föld revolúciói őbennük minden évszak
tökéletes valódi
Forradalmi háború
a mennyei rendelkezést
így döntötte meg T’ang és Wu
Épphogy az égi árral
együtt haladva
Szándékukat
a nép százezrei
verték visszhangosabbra
Forradalommal
jő elő
az időkből
a nagy idő
(a kép szól)
Tó közepén tűz lobog
Forradalom
Így rendezgeti az előkelő
csillagászati számításait
így világítja meg az évszakok
s az idők változásait
(A vers az év hexagramjához,
Karátson Gábor fordításában)
|
Felidéztük az elmúlt évet, és Erikának köszönhetően megtudhattuk a lehetséges jövőt is – a majom évében kibújik a kígyó a bőréből, előbújik az eddig föld alatt készülődő növény..
Elérni a holdat
A magas hegyek között volt egy gyönyörű, mély vizű tó. Egyszer egy majom meglátta a holdat a vízben, és így szólt: Ó, ez borzasztó, leesett a hold az égről, beesett a vízbe. Ki kell halásznunk a Holdat a vízből, és vissza kell tennünk az égre, vagy örök sötétség borul ránk éjjelente. A majmok összegyűltek, és a majomcsapat vezetője megragadott egy ágat, amely a víz fölé lógott. A többi majom is sorban megragadta egymás kezét, egymásba kapaszkodtak, amíg egészen le nem lógtak addig, hogy elérhették a víz felszínét. Azonban a majmok súlyától az ág letörött, a majmok beleestek a vízbe, s mind elpusztultak.
Megérinteni a Holdat a vízben – ez csak a hold tükröződése a vízen. Ebben a történetben a holdat az igaz tudatunkhoz hasonlítják. A világban minden jelenség csak a tudatunk tükröződése, ha ezt megtapasztaljuk, nem rángatnak többé a végletes vágyak, az indulatok, a harag, a félelmek, és tudatunk nyugodttá, mozdíthatatlanná válik. A tudatnak ez a nagy, mindent átölelő tágassága az alapja a békés társadalomnak
Ahogy Hakuin zenji mondja a szútrában:
„Ez a hely a Lótuszok Földje, és lakhelyed a Megvilágosodott teste.”
