バットマン kalandjai Kassán
Alig öt nappal azután, hogy a jo-s csapat hazaért Kassáról újabb kalandoknak néztünk elébe egy teljesen új helyszínen: Kassán!
Az akkor kipróbált Hyundai Coupét – és az elmúlt évben több alkalommal használt Lancia Phedra családi csapatszállítót – a fekete Batmobil Mazda 3 váltotta fel.
Csomagoltunk, pár óra alatt megtörtént az utasok és a kardok begyűjtése, készítettünk egy (Batman-nel, esernyővel, telefonnal – lás lent) közös képet – majd útnak indultunk. Robi természetesen már ekkor érdeklődött, hogy hol vagyunk, de megnyugtattuk, hogy már csak órák kérdése az érkezésünk…
már ekkor tudtam, hogy ő lesz a hétvége mozgatórugója.
félelmeivel küzdő, árva gyermekből életre kelt magányos igazságosztónak.
hiányában mindenféle szuperhős képességnek.
hogy kell-e bármiféle külső segítség ahhoz, hogy megmentsük az embereket?
Miért nem mentjük meg magunkat, egymást – pl. egy
önfejlesztő-meditációs-Iaido gyakorlattal?
A gurulás esemény- és hatóságmentes volt, csak egy Miskolci bevásárlással szakítottuk meg a zseblámpával színesített utazást.
Robi már várt minket! Mivel jelenleg pár hetes kislánya tölti kis szabadidejének nagy részét – de szokásához híven gondoskodni szeretett volna rólunk – az anyukájánál szállásolt el minket… Az elmúlt héten tapasztaltakból kiindulva engem is próbáltak felkészíteni a bőségtálakra, arra, hogy felül lehet múlni minden eddigi – Robi és csapata által felállított – vendéglátás világcsúcsot… nos, igen. Megvacsoráztunk „Bruce Wayne partit ad” stílusban!
A dombtetőről (és a szobánkból) szép kilátás nyílt a – finoman szólva is szokatlan városépítésű – Kassa egy részére – mi pedig viszonylag korán ágynak estünk (előtte próbáltuk kitalálni, ki fog hangosabban horkolni…).
Aznap éjjel a város rendőrkapitányságára szokatlanul kevés riasztás futott be. A Denevérember megérkezett, és ismét örömét lelte abban, hogy bűnözőket ártalmatlanít az éj leple alatt… Hajnalban fáradtan feküdt le aludni. Mert a denevér éjszakai élőlény….
A bőséges reggeli után kaptunk tízórai (de… de 10 órakor kezdődik az edzés) csomagot és egy doboz süteményt – amellyel kapcsolatban egyetlen szabályt kellett betartanunk: vissza kellett hoznunk az ÜRES dobozt!
A már összeszokott kassai és pozsonyi csapat a teremben várt minket. Ugyanolyan értetlenül álltak velünk szemben, mint ahogyan mi is – mert Sensei este megváltoztatta a szabályokat! A kérés az volt, hogy ne öltözzünk át, ne legyen „teremrendezés”, felmosás, és a cipőt se vegyük le – ez annyira megdöbbentő volt, hogy nem is sikerült maradéktalanul betartanunk: cipő nélkül léptünk a terembe.
Ekkor jöttek a kérdések, és a kezdés interaktív játékká alakult. „Mitől is dojo a dojo?” „Mitől lesz a gyakorlásunk Gyakorlás?” Szavakba öntöttük a gondolatainkat, mindazt, amit az elmúlt évek alatt már nagyon sokszor gyakoroltunk, mindazt, ami már a részünkké vált – és azokban a percekben nagyon hiányzott.
Az elméletet gyakorlat követte: Bruce Wayne felvette a fekete ruhát, és átlényegült: Denevéremberré változott. Átöltöztünk (közben folytatódott a játék, bent a teremben, fiúk és lányok egymásnak háttal). Tisztává varázsoltuk a termet – közben pontosítottuk a felmosás pontjait. Felkerült a Shinze és a zászlók. Elővettük – hogyan? – a kardokat.
Sokszor érzem úgy, ez az igazi énem, így, karddal a kézben…
Sorakozó után kihon gyakorlatok következtek, majd bokutók kerültek a kezekbe, és páros gyakorlatokkal hangolódtunk az eseményre. Ez nekem mindig óriási élmény, hiszen az Iaido gyakorlás alapvetően magányos dolog a denevérbarlangban, egy társ mindig új dimenziókat ad a tanuláshoz – ezt pedig egy szeminárium alatt csak fokozni lehet, hiszen azokkal is összekerülünk, akikkel ritkán találkozunk.
A 12 formagyakorlatot kastélyban elfogyasztott pezsgő és homár ebéd követte, körbe ültünk és egymásnak adtuk át a süteményes dobozt – természetesen eközben is rengeteg kép készült a város megmentőjéről.
Délután fáradtan – megállapítva, hogy több (főleg ízület körüli) izomerősítő gyakorlatot kellene végeznünk – indultunk a legközelebbi zuhanyzó felé. Előtte szétosztottuk a pozsonyi különítmény tagjait az autók között, és elvittük őket a szálláshelyükre (mi Luciát vittük el, megfilmesítve ez lett volna a „4 férfi 1 nő esete Kassán” című történet – itt még nem tudtuk, hogy MILYEN kést hord magánál).
A sayonara parti jó hangulatban kezdődött. Próbáltuk Robit teljesen összezavarni azzal, hogy két Cézár salátát is kértünk – végül ez a szókapcsolat lett a hétvégén legtöbbet kimondott étel-név. :–)
Némi Némó logisztikának köszönhetően a csapat kissé keveredett az asztalnál, így került a bicskám mellé Macskanő Lucia Böker kése, amit természetes módon a táskájából vett elő… És ez még csak az „előjáték” volt! Kiderült, hogy a Batman dobókés Falkniven F1 a kedvence, amit (ó sajnos ááá) kivételesen nem hoztam el az útra…
Emlékezetes este volt – pedig még előttünk volt a vasárnap!
(Vacsora közben természetesen Batman is sokat szerepelt – sajnos nincs itt elég hely a kalandjairól készült 160 db fényképnek.)
Éjszaka ismét megjelent a felhőkön a denevér jel, a város lakói pedig nyugodtan alhattak.
A svédasztalos reggeli után – kicsit késve, de ugye Sensei nélkül nem kezdődik el a gyakorlás :–) – a teremhez autóztunk, kíváncsian vártuk az újabb meglepetéseket!
A japán kard rövid története után a Shoden szériával melegítettünk be, majd próbáltunk demokratikus („mind meg fogunk halni!”) módon egyszerű döntéseket hozni a következő feladatainkkal kapcsolatban. Sikerült! Cetlikről kata nevek (Gyakutō, Ukigumo, Iwanami, Towaki) kerültek elő, amelyeket párban kellett gyakorolnunk – mindannyiunk legnagyobb örömére!
A szituációs játékokban helyére kerültek a mozdulatok, tisztában láttuk a távolságokat – és természetesen rengeteg nevetés kísérte a klasszikus japán nó színház minden elemét nélkülöző színészi alakításainkat – miközben eljátszottuk a sérüléseket és saját halálunkat (a „legélethűtlenebb” alakításért járó díjat Lucia vehette volna át, amikor fotómodell stílusban, oldalt fekve és könyökölve várta tőlem az utolsó csapást). Volt itt férfi-nő viszály, féltékenységből elkövetett kettős-romantikus gyilkosság… és amit a legjobban élveztem: fel-fel bukkantak rögtönzött, a formagyakorlatban eredetileg nem szereplő mozdulatok, amelyek kihasználták az ellenfél rossz időzítését, hibáit…
Ha itt hibázik, a halállal néz szembe!”
(Batman: Kezdődik)
Délután megállapítottam, hogy egy Ryuto már önmagában gyönyörű látvány tud lenni, és ezt csak fokozni lehet azzal, ha egy szép nő kezében van a Kard…
Sosem volt még ilyen jó egy szeminárium. Enyhe bal comb izomláz kíséretében emlékek, érzések kavarogtak a fejben hazafelé az úton, és azóta is.
„- Láttam már csúnyább porcot is térdekben.
– Szóval rendben van?
– Nem. Mivel az Ön térdében nincs már porc, és a vállainak,
könyökének sem veszi már nagy hasznát.
Ezeket figyelembe véve, valamint a veséjén lévő hegszövet
az agyszövetet ért agyrázkódások miatti maradandó károsodás,
és a testén található kiterjedt sérülésekből
adódóan nem javaslom, hogy helikopteres síelésre menjen, Mr. Wayne.”
(A sötét lovag: Felemelkedés)
Köszönjük a tanítást, a szervezést, a vendéglátást és a közös gyakorlást!
