Újabb kör!
Autóba ültünk. Többek között szóba kerültek a történések (ahol ehhez hasonló érthetetlen folyamatok zajlanak, azt én politikának hívom), amelyek Japánban és az Angliában zajlanak – nem tudom, hová vezet ez, de mindennél biztosabb, hogy a gyakorlásunk mindentől függetlenül nem fog véget érni.
Hirtelen a hegyekben találtuk magunkat titkos tanítás közben, de ez… szigorúan titkos.
Robiék fogadtak, a patak ringatott álomba, másnap már két csoportban Shoden-chuden volt a menü – én ez utóbbihoz csatlakoztam, Tony Devine sensei irányítása alatt.
Délután mégis mentőt hívtunk, mert Háber sensei egyik idegszála rossz helyre került…
Délután mégis mentőt hívtunk, mert Háber sensei egyik idegszála rossz helyre került…
Megható volt, amikor Cook sensei a fekvő Háber senseihez hajolt, és kezével
kereste a fájó pontot. Sokszor jut eszembe róluk az apa-fia hasonlat…
Olyan tökéletesen emberi volt az egész….
Budo.
kereste a fájó pontot. Sokszor jut eszembe róluk az apa-fia hasonlat…
Olyan tökéletesen emberi volt az egész….
Budo.
A gyógyszer végül hatott (a kezelés folytatódik).
Vasárnap Okuden vizekre eveztünk, kai wazákat kóstolgattunk!
Köszönet!
Mindig vonzottak a hegyek, a felhőbe burkolózó hófödte csúcsok.
Megláttam valakit a magasban- Háber senseit -, és követni kezdtem.
Elérhetetlen messzeségben volt, több évtizednyi előnnyel bírt, mégis hallótávolságban volt.
Elérhetetlen messzeségben volt, több évtizednyi előnnyel bírt, mégis hallótávolságban volt.
Ő is követett valakit a kanyargó hegyi ösvényeken, akit egy idő után én is felfedeztem: ő volt Cook sensei.
Felfoghatatlan távolság volt közöttünk…
Felfoghatatlan távolság volt közöttünk…
Ő is valaki másnak a nyomában járt, tekintetét sokszor magasra emelte, és Ishido sensei nevét emelgette…
Gyönyörű ez az Út, lélegzetelállító a látvány, és barátok az útitársak – már nem az a legfontosabb,
hogy felérek-e valaha a felhők közé, hogy megtudjam, mi vár rám.
