Villanások a hétvégéről
Vasárnap
A kiírás szerint a taikai kezdési időpontja 9:30 volt – ám szombaton ez 9 órára módosult.
Elég fáradt lehettem az előző nap végén, mert bennem ez nem tudatosult… így amikor negyed 10 körül megérkeztem, a verseny már elkezdődött… és pár perc múlva már ott álltam, és egészen véletlenül – a nálam egyébként ügyesebb szlovák lány hibázott – nyertem. Micsoda kezdés!
A legutóbb (Prága, őszi érmek…) megtalált taikai hangulat aznap nem volt meg, így a szokásos érzelemmentes menetelés volt részemről, viszont kíváncsian figyeltem a többiek játékát – ugyanis ritka alkalomnak voltunk szemtanúi: klubunk vezetője Hábermajer Gábor (5. dan) sensei és Vass Gergely (5. dan) sem szeretett volna kimaradni a versenyből, ezért Jurász Péterrel közösen – kihasználva a szervezői figyelmetlenséget, hogy a kiírásban ezt nem tiltották meg – Shinbukan T-Rex néven csapatot formáltak, és maguk mögé utasítva mindenkit aranyéremmel zárták a nap végét!
Ezt megelőzően Jurász Péter és Mircsea Szilveszter egyéni megmérettetésben is sikeres volt, a díjátadón nagy volt az öröm – és ez jó hangulatot biztosított a vizsgáknak, ahol Péter 1 dan -, Szilveszter 1 kyu fokozattal távozhatott! Gratulálunk!
Péntek
Délelőtt dolgoztam (sokba került a parkolás…), így csak ebéd után érkeztem a terembe, ahol megtudtam, hogy lemaradtam az enbukról (áááá!), és az első pár shoden koryu katáról is… de még előttünk volt a délután.
Cook sensei Shoden, Chuden és Okuden formagyakorlatokat is mutatott – kellőképpen fűszerezve sosem látott verziókkal, amelyeket gyakorolhattunk is: volt Ukigumo, Iwanami, Kasumi, Sunegakoi és Shihōgiri is!
Mivel voltak közöttünk olyanok, akik még most ismerkednek ezzel a világgal mindig volt elég „önkéntes” jelentkező, akit alaposan meg lehetett lepni egy-egy egyensúlyból kibillentéssel.
Örültem, hogy én is kikerültem a padlóra, és feküdhettem nyugodtan – miközben Cook Sensei kardjának kissakija pár cm-re volt az arcomtól… ezek a tanítások mindig jobban bevésődnek.
Estére fájt a térdünk… nem is értem, hogy ülhettem utána biciklire… minden mozdulatnál nyugdíjasnak éreztem magamat.
Szombat!
Továbbra is harcoltunk a padló ellen! A kézilabdás kislányok vaxszal mocskolták össze a padlót, mi pedig tiszta ruhában, mezítláb ragadtunk bele ebbe az anyagba, amit én betiltásra javasolok a takarítók szakszervezetével közösen – illetve teljes mellszélességgel támogatom a waxmentes változatot, a strandkézilabdát, amelynél ráadásul a hölgyek öltözéke is sokkal látványosabb.
A napi menü aznap is koryu volt! Az Uke-nagashi kivételével az összes Okuden Tachi-wazát áttekintettük – nem is igazán értettük az utolsó 1,5 óra vizsgafelkészítő ZNKR gyakorlást… bár a másnapi program előkészítésének tökéletesen megfelelt.
Kis szünet után Sayonara parti fedőnevű vacsora következett, amelyet – mint az egész hétvégét is – új orosz barátunk hevesen dokumentált.
-
Köszönjük a belga csokit Anikónak, a Fidorkákat Robinak, a beszélgetéseket mindenkinek, a párbajokat, a szervezést – és természetesen a találkozót megelőző felkészítő estéket és a hétvégi tanítást!
