(...)

Szervezkedtünk. Tibi az út zenéire tett javaslatokat, kialakult a létszám. Az idei-tavaszi találkozóra új zászlóshajót vetettünk be: a kék óceánjárót - amelyet a családi egyterű követett - így sikerült öten, két autóval - közel azonos időpontban elindulnunk és megérkeznünk a délutáni, magasabb fokozatúaknak szóló eseményre.
Az előző alkalomhoz hasonló érzések kerítettek hatalmukba: nagyon hiányoztak a páros gyakorlatok, szükség van erre is, új, és hasznos... most még jobban élveztem!
Gergő volt a párom, és észrevétlenül repült el a rendelkezésre álló idő - legnagyobb sajnálatunkra ismételtünk, és csak kóstolót kaptunk a folytatásból (de majd ősszel!).

Este birtokba vettük a blatnicai házat!  A patak változatlan, több ezer éve csordogálhat ott, rendíthetetlenül formálja tökéletesen simává a kavicsokat.
Robi csapata ismét terített asztallal és Fidorkával várt minket - gondoskodásuk mindig zavarba ejtő. Nekik köszönhetően sikerült megkóstolnom életem első vodkáját - azt hiszem ennyire íztelen, szagtalan körömlakk lemosóra emlékeztető alkoholt még sosem ittam!

Korán tértem nyugovóra, a víz csobogása mellett tudok a legnyugodtabban aludni...

Másnap, a reggeli (ó jajj!) után átszeltük... volna a hegyeket, ehelyett az egyenes utat választottuk. Az érzésre évek óta tartó útfelújítást egy sávra szűkített forgalom és jelzőlámpák tették teljessé, így tartott a 10 perces utazás 20 perccel tovább - szerencsére így sem késtünk el (legalább teszteltük a start-stop funkciót...).

Kézfogások, ölelések (puszi, hogy tökéletesen induljon a nap) után a Cook Sensei a magas danosokat tanításra kérte fel, így Gergő a vizsgázókat (Tibi: jelen) kezdte felkészíteni, én pedig a hatalmasra duzzadt három danosok csoportjába kerültem, hogy John Piper és Hábermajer Sensei csiszolgasson tovább. :--)

A feladatunk adott volt: túl a technikán a szituációval foglalkozni, a fény-árnyékkal, időzítéssel "játszani"...
A formagyakorlatok ismétlése közben azonban számomra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem tökéletesek még a mozdulatok, amelyre építeni tudnánk. Egyre inkább úgy tűnt, hogy hatalmas gát van előttünk, amelyet nem fogunk könnyen áttörni...

És gyakoroltunk. Keveset mozogtunk, ami nem segít... de kaptunk személyes tanításokat, ami annál többet!

Délután: pizza ebéd, folytatás - vége. A fürdést kihagytuk, a törzs éttermi vacsora után a sayonara-születésnapi-kastély partihoz autóztunk, ahol elég alacsony fordulatszámon történt a semmi - de én ebbe is megtaláltam az élet minden szépségét...

Vasárnap életidegennek éreztem mindent, ebből az állapotból csak a koryu katák zökkentettek ki. Pálinkó Tibor klubtársunk eközben nagyon felkészült, és délután újabb 1 dan érkezett az egyesületünkbe - gratulálunk!

Nemo előző délelőtt hazaautózott, így négyen csónakáztunk haza - "véletlenül" ismét Esztergomon keresztül. Közben kielemeztük a hétvégét, áttekintettük a nemzetközi helyzetet és terveket is szőttünk - ahogy szoktuk...

Formálódás, csiszolódás.

Gátak.

Az Út, a Kard.

Utazás.

A szív.