2019-ben volt utoljára Stubnyafürdőn koryu szeminárium, és most visszatértünk! A hegyek nem sokat változtak (némi porcukor borította a csúcsokat), brownie is várt minket (porcukor nélkül), a hibridautó gurult velünk (és a tetőn a nindzsákkal) most is, hogy ismét Victor Charles Cook és Antony Charles Devine sensei vezessen be minket az okuden világba.
Kivételesen péntek reggeli indulást terveztünk, hogy maradjon pihenni és kirándulni időnk az esti gyakorlás előtt – ez majdnem sikerült is. Az út eseménytelen volt, energiatakarékos-zöld-bolygómentő sebességgel (vagyis nagylelkűen megengedtük még a kamionoknak is, hogy megelőzzenek minket) haladtunk az ebéd felé, miközben szólt az út dala (Kovács: My Love).
Robi új tagokkal bővült csapata már várt minket – ezúton is köszönetet küldünk nekik a munkájukért!
Az esőfelhő engedett a téridő görbületnek, ezért inkább bent beszélgettünk, majd birtokba vettük a termet, és nem csak a megszokott partnerekkel gyakoroltuk a tachi-uchi katákat (a nindzsák eközben a mennyezeten függeszkedtek).
Ez számomra fantasztikus élmény volt, egyre több élményt és új ízt ad a „nem egyedül” gyakorlás.
Az esti energiapótlás a megszokott étteremben történt – a medvénél (és persze mögötte – vagy benne? – egy nindzsával).
A szálláson különlegességek kerültek elő – némelyiket elég nehezen tudtuk értelmezni – ezek (és a házi kolbász!) elfogyasztása közben dolgoztuk fel a mesterséges intelligencia, nem létező (vagy látható?) nindzsák témákat a napi események, család, budo/iaido mellett (utólagos döbbenet: nem ettünk Fidorkát!).
Este a patak csobogásába vegyült az eső hangjával aludtunk el.
Másnap bemelegítés nélkül ugrottunk a láberősítő Suwari-wazák közé, amelyek ennyi év elteltével már igényeltek némi pontosítást:
Kasumi
Sunegakoi
Shihōgiri
Tozume
Towaki
Tanashita
Ryōzume
Torabashiri
Annyira elfáradtunk, hogy keveset táncoltunk a sayonara partin – igaz, nem volt zene, és sosem szoktunk.
Vasárnap készült el a Fatra lábánál a csoportkép – de a hegy egyik részét mi takartuk el, a másikat pedig a felhők, ezért nem látszik:
Aznap a Tachi-wazákat vettük sorra – elég gyorsnak éreztem a haladást és kevésnek a mozgást – de sokat tanultunk!
Yukizure
Tsure-dachi
Sōmakuri
Sodome
Shinobu (nindzsák! itt is!)
Yukichigai
Sodesuri-gaeshi
Mon-iri
Kabezoi
Uke-nagashi
Itomagoi
Itomagoi
Itomagoi
Köszönet a tanításért, a barátságokért az együtt töltött időért!
