A csont üzenete – Hábermajer Gábor

Időnként kapunk intő jeleket, kisebb, vagy nagyobb figyelmeztetéseket. Ezekből néha képesek vagyunk okulni, néha nem. Nap, mint nap fogjuk kézbe gyakorló eszközeinket, a rutin, a biztonságos közeg, és még tudom is mi, eltávolítja a figyelmet arról, ezek fegyverek. Nem csak a shinken veszélyes, az iaito, a bokuto, a jo is. De leginkább az ember, aki ezeket a kezében tartja.

Ahogy írom e sorokat, további szavak jutnak eszembe:
veszély,
veszélyesség,
kontroll,
kontrollálás.
Gyakorlásunk során sok mindent próbálunk elsajátítani, például a kontrollt. Uralmat, ellenőrzést az eszköz, a szituáció, és leginkább magunk felett.

Iaido Koryu szeminárium (T. Teplice)

„- Amit egyszer már gyakoroltál, benned van. -” (H.G.)

A tökéletes hópelyhek uralta Teplice. Felhőbe vesző hegyek, hóba vesző autók, nyugalomba tévedt lelkek, és fáradt testek.
És Cook Sensei most is csak mosolygott: „Easy!” – mi pedig csak a tökéletes „kezdők szellemével” néztük, és ezt suttogtuk magunk elé: „..akkor ezt most még egyszer” (V.G.), pedig tudtuk, a szemünk akkor sem lenne képes feldolgozni a gyors és pontos vágások alkotta művet.

„Nekem Teplice az áramlat:
jó volt látni, hogy van, akit a mozgás éltet és az átadás öröme hajt, aki ettől teljesen élő és teljesen önmaga.” (M.P.)

Az igazi élmény mindannyiunk számára a második nap volt, mivel Okuden álló (Tachi Waza) katákat ismerhettünk meg – több verzióban.

„Én ezért kezdtem el Iaidozni!” (Sz.I.)

– hangzott el a nap végén az élmény-összefoglaló mondat.

(…)

A fáradt csapat az autók előásása után indult haza:

 „hazafelé a hegyek közt a  Funtinelli Boszorkány  járt körülöttem” (Á.S.)

„Veszélyes havas utakon hazafelé, bajbajutottakon segítettünk, leszakadó ágak elől ugráltunk el, száguldoztunk, eltévedtünk, megkerültünk, hazaértünk jót nevettünk!” (V.G.)

„húú! , ez egy RAKENDROLL-RYU tábor volt!” (DJ okuden tachi waza (V.GA.))