Hónap: 2009 november

2009-es évben is mint minden évben magyar EB csapat válogatót hirdetett meg a MAGYAR-JAPÁN KENDO, IAIDO ÉS JODO SZÖVETSÉG. A hagyományokhoz híven bárki indulhatott a megmérettetésen, mely egy versenysorozatból állt össze. A résztvevők mind kerettagokká váltak és közülük választotta ki a Mihalik Hunor sensei a végleges csapatot. A versennyel ösztönözve a válogatott kerettagokat a jobb teljesítményre, ill. szoktatva a verseny fokozott hangulatához. 

A felkészülés sok kemény edzést jelentett, amit a szövetség biztosított a számunkra, megkoronázva a már szokásossá vált, Csomádi Stadler család féle vendéglátással egybekötött 3 napos gyakorlással. Ezen az eseményen részt venni mindenki számára rendkívüli érzés volt a 3 napos folyamatos edzés és a csodálatos vendéglátásnak köszönhetően. KÖSZÖNJÜK őrnagyúrnak és kedves családjának!!!!!!!!!!!!!!

Az iaido csapat összeállt (kis változtatásokkal): 

Godan: Hábermájer Gábor

Yondan: Galyas Gábor, Stadler Gyula

Sandan: Kovács Péter

Nidan: Vass Gergely

Shodan: Kozár Zoltán, Várvizi Attila

Mudan: Budavári Anita, Fábos Szilveszter

Az idei évben Hollandiában, Mierlo-ban került megrendezésre az EB. Kis csapatunk két turnusban érkezett meg a helyszínre 1300km-t hagyva maga mögött. 

Az első a jodo csapat volt, akik Bálna Viktorya (lakóbusz) segítségével érkeztek meg a helyszínre: 

Első Magyar Jodo csapat:

Hábermájer Gábor (4. dan), 

Réthi Hunor (1.dan), 

Kozár Zoltán és Fábos Szilveszter (Mudan). 

ők képviselték hazánkat az idei évben először jodo EB-n. Megmérettetésük során Kozár Zoltán mudan kategóriában Fighting Spirit érmet szerzett, majd sikeres vizsgát tettek Shodan fokozatra Kozár Zoltán és Fábos Szilveszter, Réthi Hunor pedig Nidan kategóriában teljesítette a követelményeket megfelelően. GRATULÁLUNK SIKEREIKHEZ!!!!!

A második turnus csak kisbusszal, de legalább oly vidáman érkezett meg a helyszínre. 

Az első nap iaido edzőtáborral kezdődött számunkra mely elején egyesítettük erőinket a már ott lévő lelkes csapattal és hallgattuk élvezettel a jodo beszámolókat. 

Néhány igen érdekes jodo-s tulajdonságra derült fény az EB alkalmával…

Az edzőtábort a Japán delegáció vezette:

-Kishimoto Chihiro (Hanshi 8.dan)

-Yamazaki Takashige (Hanshi 8.dan)

-Aoki Eiji (Hanshi 8.dan)

Az edzőtáborban számunkra sok újdonság nem hangzott el a mi csoportunkban, hála Yamsaki sensei őszi edzőtáborának. A magas danos edzésről nem tudok beszámolni, mert egy teljesen szeparált helyen volt, nem a nagy titkok miatt (legalábbis nem csak), hanem a hely beosztása miatt is. Yamasaki sensei edzőtáborában szerzett előnyünket ki is használtuk, így nekünk a terem talajával való ismerkedés jelentett csak a nehézséget. A teremben gumipadló volt melyen az ülő katák bemutatása kifejezetten kényelmetlennek bizonyult a tapadás miatt, magas danos edzésen részvevők sem panaszkodhattak, ugyanis ott (a teniszpályán) padlószőnyeg volt. Ennek megfelelően a tábor preferált katája a nihonme ushiro volt 
, mely természetesen az adott körülmények között extra kihívást jelentett mindenki számára. Az edzőtábor nagyon jó hangulatban és színvonalon zajlott le különösebb fennakadások nélkül. 

Este kis szocializáció után, a helyi pub-ban, gyorsan lefeküdtünk aludni a hotelben vagy Bálna Victorya-ban (kinek-kinek érdeme szerint 
), hogy a másnapi versenyre mindenki friss legyen.

A versenynap kezdetén gyors bemelegítés után nyitómeccset vívhattam, majd a többiek is szépen sorban elkezdték a versenyt. A pool-ból szinte mindenki ki tudott jönni, de sajnos utána a többiek „szerencséje” alábbhagyott és mindenki kisesett. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy semmi szégyellnivalónk nincs az európai iaido terén. A legfőbb problémánk a látottak alapján, hogy a mi vonalunk más stílust képvisel, mint azt a bírók elvárnának tőlünk. Sok meccset néztünk végig latolgatva ki lehet a jobb a két küzdő közül, de a mi szemünk a nagy seme, kemény kiállás és nagy vágásokra volt kihegyezve, míg a tapasztalat alapján a bírók inkább a finom, kecses, erőmentes, folyamatos mozgást részesítették előnyben.

Ez a felfedezés sokunkat gondolkodtatott el, hogy vajon az számunkra megéri-e csak a verseny kedvéért ezt a stílust tanulni vagy megmaradunk a sajátházunk táján és megelégszünk a kisebb sikerekkel a versenyek területén, de a számunkra többet jelentő stílus mellett.

A levont konzekvencia ellenére a magyar csapat mégsem érem nélkül tért haza, sőt kifejezetten előkelő 2. helyezést sikerült elérnem nidan kategóriában. Nehéz erről írnom, mert a magam éltetése nem venné jól ki magát, ezt inkább másokra bíznám 
.

Amiről viszont szívesen írok, azaz élmény, ahogy sikerült eljutnom a final-ig, ill. ott szerintem helytállnom.

Mint már korábban említettem nyitó meccset vívtam, ami már magában jó élmény volt, de sikerült a pool-ból 2 nyertes meccs után elsőként kijutnom. Ezután egy orosz, egy német, egy svéd „ellenfél” legyőzése után érkeztem el a final-ig, ahol  Johnatannal küzdhettem meg, aki nem mellesleg Patrik sensei tanítványa, aki már többször járt itt magyar országon és kifejezetten jó viszonyt ápolunk vele. 

A meccs előtt a legjobb teljesítményt kívántuk egymásnak Johnatannal és bevonultunk. A hangulat nagyon jó volt odabenn, nem ellenséges, hanem kifejezetten baráti és sikerült megteremtenünk egy olyan légkört, amelyben minden pillanat egy feszültséggel teli, érzelmekkel töltött felemelő pillanattá változott.

A bírók döntését mindenféle sajnálat vagy öröm nélkül fogadtuk és csak a pályán kívül sikerült először feleszmélni a bent érzettekből és feldolgozni mi is történt. Sajnos kikaptam, de nem bántam, úgy érzem megtettem, amit meg tudtam tenni, ott és akkor. Üdvözöltük egymást, gratuláltam a győzelméhez, ő pedig nekem a szép teljesítményhez, majd szerintem a megfelelő budo szellemben lezajlott küzdelem után mindenki folytatta a maga útját a csapattársakhoz ünnepelni.

Az első nap ezzel lezárult a versenypályán, és nem sokkal később ténylegesen is, hiszen másnap várt még ránk a csapatverseny és a vizsgák. 

Azért egy rövid látogatást és koccintást beiktattunk újfent, a pub-ban. 

Elérkezett a másnap és elkezdődtek a csapatversenyek. 

Csapatunk:

Hábermájer Gábor 5.dan, Stadler Gyula 4.dan, Vass Gergely 2.dan, Várvizi Attila 1.dan.

A pool-unkban 4 csapat versengett: finn, cseh, francia és magyar. Érdekes meccssorozat után ahol a csapatok körbeverték egymást a zászlók döntöttek a kijutásról. Mi pool elsőként jutottunk ki a nagy számolgatások lezárultával. Az egyenes kieséses rendszer kezdő meccsén a későbbi 2. helyezett belga csapat ellen sajnos kikaptunk és ezzel számunkra befejeződött a csapatverseny.

Már csak a vizsgák maradtak.

A szervezésbe csúszott több kínos hiba egyike itt következett melyről nem úgy, mint az előtte lévő hibáktól nem ők tehettek, megszólalt a tűzriasztó és nem is lehetett egykönnyen elhallgattatni. A vizsga a kellemetlenségek ellenére folytatódott és végül közülünk Budavári Anita 1.dan és Fábos Szilveszter 1. dan sikeres vizsgát tettek. 

A vizsgák egészen nanadan-ig folytatódtak. Ezeket a magas danos vizsgákat is megnéztük, majd elkezdtük a készülődést a hazafelé vezető újabb 1300 km-es útra.

Egy hosszú éjszaka után reggel érkezett meg az első csapat magyar országra, majd este értek be minket Bálna Viktorya-val érkező jo-sok. 

Sok élménnyel és tapasztaltabban tértünk haza minden kellemetlenséget és hátráltató tényezőt immáron magunk mögött hagyva és megpróbálva csak a legjobbra emlékezni.

ZNKR delegáció:
Namitome Shigenori Jodo 8.dan Hanshi
Kurogo Genji Jodo 8.dan Kyoshi
Yano Taeko Jodo 8.dan Kyoshi

Részvevők, egyben az első hazai jodo válogatott:
Hábermajer Gábor Jodo 4.dan Shinbukan Dojo
Réthi Hunor Jodo 1.dan Yunanshin Dojo
Kozás Zoltán Jodo 1.kyu Shinbukan Dojo
Fábos Szilveszter Jodo 1.kyu Shinbukan Dojo

 Az első Magyar jodo válogatott élményei

Az első magyar jodo válogatott a „VIKTORYa” névre hallgató lakóautóval közelítette meg Mierlo városát, mely otthont adott a 6 napos jodo és iaido Európa Bajnokságnak. A több mint 1300 kilométeres út fantasztikusan telt. A helyszín csodálatos, ápolt szép házak és kertek, tiszta utcák és kedves emberek. A komplexum melyben megrendezésre került a verseny nagy és szép, voltak tenisz-, squash, bowilng pályák, kondigépek, futópadok, szobabiciklik, stb., szauna, pezsgőfürdő, medence, bár és étterem, melyekben esténként látogatásokat tettünk és lazítottunk. Megközelítőleg 150 ember, sok-sok nemzet, de mind jodo-s.
A szeminárium feltüzelő, erőt adó volt, a már megszokott menetrenddel. A délutáni szabad gyakorláson elleptük a termet, mindenki gyakorolt lázasan, 150 ember mindenét beleadva készült, régi barátok, ismerősök keresték meg egymást és folytatták közösen. Érezni lehetett a barátságot, az örömöt és a harcot, forrt a terem, „eeiiiii” és „hoo-ooo” hallatszódott a teremben és a környéken, senki sem akarta abbahagyni, néha meg-megálltunk pihenni és figyelni. A záró ceremóniát követően a gyakorlás még folytatódott, majd szép lassan mindenki elment pihenni, beszélgetni. Az egész napos gyakorlás során volt szerencsénk személyes tanácsokat kapni Namitome Shigenori és Chris Mansfield sensei-ektõl.
A verseny: sorakozó, nyitó beszédek és taiko dobosok, felvillanyozó volt. Várakozással, izgalommal, és „harci” kedvvel vártuk a lehetőséget, hogy kimehessünk a „pástra”. Kint a bírók előtt – az Európa Bajnokságon – huh, az a csodás kavargó érzés, indul a kata és látod a társad szemében, hogy most tényleg mindent beleadva fogjuk végigcsinálni, csillogó ámde mégis harcias, „gyilkos” tekintetek, hegyeket mozgató kiái-ok, ütések és szúrások, és zászlók. A zászlóktól függetlenül szinte mindenki vidáman, mosolyogva távozik a pályáról és köszöni meg az „ellenfelének” (barátjának) a versenyt. Közülünk mindenki kijutott a körmérkőzéses csoportokból, majd szép lassan az egyenes kieséses úton találkoztunk egy nálunknál szebben, jobban „dolgozóval” s így az első versenynap végéhez közeledve már csak a figyelés és az élmények feldolgozása maradt. A döntőket feszült figyelemmel figyelte az egész terem, együtt szorítva az egyik vagy a másik versenyzőért, egy-egy apróbb hibánál függetlenül hogy kinek szorítottak az emberek együtt s egyszerre szisszent fel a 150 jodo-s.
A csapatverseny napja hasonlóan zajlott, mint az előzőé, hasonló érzések s immár ismerős arcok, nevek. DO YOUR BEST, GOOD LUCK hangzottak el ismét sokszor, vállveregetések, ölelések, kézfogások a mérkőzések előtt és után. Az első csapatversenyem, én voltam a középső ember, jobban izgultam, mint eddig bármikor, az izgalom az első meghajlással tovaszállt s maradtak a várakozás és a „jo-zzunk” érzések, Gábor (sensei) velem szemben nálam a kard, égek a vágytól, hogy elindulhassak, adrenalin, 9. és 11. formagyakorlatok és végül a 12. ,  – én ranai kardoldalt mutatok be az EB-n ?!?, Namitome és a többi sensei előtt,- csodás és felpezsdítő volt. Kis csapatunk nem jutott túl a körmérkőzéseken, így végignézhettük a többi csapatot s végül a döntőt. A nap végén sikeres sodan vizsgát tettünk Szilveszter társammal és segítettem Hunor nidan vizsgáján. A záró ceremóniát követően eddig nem nagyon ismert érzés kerített a hatalmába, – két nap utazás és majdnem teljes három fárasztó jodo-s nap után- nem szeretnék megállni, gyakoroljunk! , érdeklődve néztem társaimra és a szemükben hasonló tüzet láttam, így még néhányszor végigmentünk a 12 formagyakorlaton, majd fáradtan, de mégis feltüzelve kezdtük meg a pihenést.
Következett az iaido szeminárium, immáron kiegészültünk a további 6 fős iaido csapattal. A szeminárium a megszokottak szerint ment, a mudan és sodan csoport Aoki sensei vezetésével kezdte meg a gyakorlást, a nap második felében a mozdulatok mélységeibe is  bepillantást kaptunk egy-egy rövid bemutató és szavak segítségével.
Az iaido egyéni verseny volt számomra az EB utolsó kihívása, itt is mint a jodo egyéni versenyben egy kicsit korábban találkoztam a kieséses úton a későbbi aranyérmessel, mint azt szerettem volna J. Ezen a napon furcsa mélységet és felemelő magaslatokat másztam meg. Utolsó versenyem Hiromi Ando „ellen” azt hiszem inkább vele, mint ellene csodásan sikerült, (a legjobb formámat tudtam megmutatni) örömmel, feltüzelve, boldogan jöttem le a pályáról és gratuláltam Ando-nak a győzelméhez.
Jó volt látni a „versenyeken” a „vesztesek” arcára kiülő mosolyt, boldogságot, az őszinte gratulációkat. Számomra a versenyek jobban hasonlítottak a gyerekkoromban történt baráti versengésekre, melyek tét és irigység nélkül zajlottak és záródtak le. Természetesen én is eljátszottam a gondolattal, hogy akár győzhetek is, és a másik pálya felé mutató zászlóknál jobban szerettem, ha azok felém mutattak. Zászlóktól függetlenül boldog vagyok, hogy részt vehettem ezen az eseményen, és hogy sikerült, mint jodo-ban, mind iaido-ban, a legjobb formámat megmutatni.

Kozár Zoltán

9 nap. Ennyi ideig voltunk távol testben, de lélekben sokkal tovább. A kint érzett hangulattól még itthon sem lehet szabadulni, szerencsére. Olyan leírhatatlan élményekkel gazdagodtunk, mely csak kevés embernek adatik meg. 
Már maga a helyszín, Mierlo is olyan volt a hazai állapotokhoz képest, mintha egy másik bolygón lennénk. Rendezett utcák, gyönyörű kertek, tisztaság, rengeteg zöld terület, nyugalom, barátságos, kedves emberek. Azt hiszem én is egy olyan helyen szeretnék egyszer élni, ahol reggelente az a legfőbb gond, hogy még munkába indulás előtt nyugodtan össze lehessen söpörni a kertben a leveleket. Ilyen környezetben adta magát a kiváló hangulatú edzés és verseny lehetősége.
Egy egyszerű kertvárosi gyereknek, mint én, nagy szó volt az is, hogy kicsiny hazámat képviselhettem egy nemzetközi versenyen, s a tv-ből is látott hivatalos „macionálban” mászkáltam mindenfele. S akkor még nem is esett szó arról, hogy az utazás s kint lét alatt már meglévő barátságok kovácsolódtak sokkal szorosabbá, mélyebbé, legendaszámba menő Senseiket láthattunk, kaptunk tőlük tanítást. 
A hétfői jodo szeminárium délelőtt kissé vontatottan indult be, de olyan sistergős edzés kerekedett belőle, amilyet ritkán látni. Mindenki úgy nyomta, mintha életében utoljára jodozhatna. S ami egészen érthetetlen volt, hogy miután vége lett az edzésnek, s alaposan elfáradtunk, még mindig olyan érzés volt bennünk, hogy „gyerünk még, nyomjuk tovább”. A versenyen megtapasztaltam, hogy bizony az önérzeten olykor nehéz úrrá lenni. Vizsgára is úgy mentünk ki, hogy nem számít mi lesz, csak jo-zzunk egy jót. Talán mondanom sem kell, hogy eléggé odapörköltünk egymásnak :–). S a szokásos esti elfoglaltságunk, a pezsgőfürdőzés utána sörözés, na az tette fel minden nap végén az i-re a pontot.
Iaido-n aztán megint egy teljesen más, fura világba csöppentünk. A jodo után kicsit értetlenül, furcsa érzésekkel vettük kézbe a kardokat. Hihetetlen, de teljesen idegenül hatott, hogy most nekünk ott kardot kéne suhogtatni, s nem lehet kiai-ozni. Azt is meglepődve kellett tapasztaljuk, hogy ugyanaz a szervezőgárda, mely a jodo-t vérprofin levezényelte, az iaido-s eseményt valahogy nem tudta kezelni, ami miatt elég kaotikus állapotok uralkodtak.
Nekem sajnos nem igazán tetszett, s nem is esett jól a felkészítő szeminárium. Más ritmusra voltam ráállva, s nem bírtam megszokni a 3-4 kata aztán csere szisztémát. Versenyen szerencsére nagyon jól éreztem magam, jó hangulatú meccseket vívtam. Örömmel töltött el, hogy utolsó meccsemen az aznapi legjobbamat produkálva, mindent beleadva mérkőztem meg a későbbi bronzérmessel, aki ott és akkor jobbnak bizonyult nálam. Másnap, mikor a magyar csapat lépett a pályára, olyasmi feszültség volt bennem, mintha én is kint lennék a páston. Mire a vizsgámra sor került, sajnos kimerültem, elfogytam. Akkor már 8. napja voltam feszültség alatt, s sajnos pont akkora jött ki rajtam, ezért nem tudtam olyan színvonalú vizsgát bemutatni, mint amilyet szerettem volna, s mint amilyet a nívós vizsgabizottság megérdemelt volna (de azért természetesen sikerült a vizsga). 
Röviden összefoglalva úgy hiszem, életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a 9 nap. 

A „Gymnasium„-ban A Vízszintes felhő A tigris egy lépésével folytatódott, majd a Villámfény zárta az ismerkedést. A sodródó felhő A hegyről lesüvítő széllel és a Sziklának csapódó hullámmal a Musho Shinden Ryu Chuden ízét mutatta meg nekünk. A pikkely és a hullám fordulás után következő Lezúduló vízesés dinamikája koronázta meg a napot. (köszönjük a fordítást Sensei és Erika :–))

És este. Láb és térdkímélő pihenés a  Fatra dojo-ban, édesség és csokoládévásárlás, majd kis saras eltévedés után Sayonara party.

Vasárnap. Kiránt és üt, kezdésnek, majd teljesen váratlanul (térdkímélő) Okuden tachi wazák!
És Cook Sensei mutat. A saját Iaido-ját. Kellő humorral fűszerezve, lenyűgöző pontossággal és dinamikával.
Iaido. :–) Koryu!!! Chuden!!!!!! :–)

A hagyományos Marlenka (Sándor, köszi!) után közös fénykép készült, ajtóban. Esőben indultunk útnak, és a sötét hegyek kísérte úton (kb. 6 Ákos albumnyi idő alatt – Ilyenek voltunk) élményekkel feltöltve érkeztünk haza.
Pihenés után ezt (az ajándékot) is
Kibontjuk.