A képen a sikeres – jeles – vizsga után vagyok látható, itt látható a vég, a „nagy boldogság”…de mi történt az ezt megelőző évben?
Tavaly novemberben tudtam meg, hogy januártól nem lesz állásom: felszabadító érzés volt! Azonnal elkezdtem álláskeresés helyett az ötleteimet – egy kétszemélyes roadster bérbeadását és gyerekeknek mozgásos tevékenység tartását – megvalósítani.
A szabadidő mennyisége, a tanulás utáni vágy (16 év telt el a főiskolai oklevél átvétele óta) és a torna oktatás hivatalossá tétele arra ösztönzött, hogy képzési lehetőségeket böngésszek – és mivel 11 éve mégiscsak kard van a kezemben, ésszerűnek tűnt, hogy Iaido sportoktató lehetnék.
Segítséget kértem az e tekintetben is előttem haladóktól, Hábermajer Gábortól és Német Zoltántól, akiknek köszönhetően gyorsan kiderült, hogy a tanfolyam már elindult, de – Mihalik Hunor engedélyének után – még fejest ugorhatok az ismeretlenbe, ha szeretnék…
Azon a szombaton nem voltam biztos, hogy szeretném…de elindultam.
És ott maradtam.
És ott maradtam.
Az első két héten fájt a fejem a sok tudástól. Lassan rázódtam bele, de jó volt, hogy az otthon töltött napokba valami rutin kerül, és találkozom emberekkel is.
És tanultunk! Sportpedagógia, gimnasztika, sportpszichológia, sportegészségügy, sportszervezés, edzéselmélet-módszertan – minden szombaton 9-16:20-ig. Tanárainkról sokat elmond az a tény, hogy többségük a Testnevelési Egyetem tanít, doktori fokozata van – és ami a legfontosabb: sokan idős koruk ellenére is mai napig rendszeresen mozognak!
Sokszor fárasztó volt ezt a hatalmas tudást és tapasztalatot befogadni, nagyon sok hasznos és érdekes információ hangzott – de kitartó voltam, figyeltem, jegyzeteltem, így tavasszal sikeres volt az első szűrő: a gimnasztika gyakorlat modulzáró vizsga (amelyhez két kidolgozott házi dolgozat volt a beugró…).
Nyáron a színes csoportunk (brazil dzsicu, karate, ugrálókötél, kerékpár, úszás, asztalitenisz,tollaslabda, kung-fu, kendo, iaido – micsoda kapcsolati tőke!) levegőhöz jutott, de tudtuk, a neheze még hátra van.
Gyorsan elérkezett az ősz, a modulzáró vizsgák időszaka. Elhatároztuk, hogy közösen dolgozzuk ki a tételeket, tanultunk – nekem közben lett egy 8 órás munkahelyem – , jött a pánik, ott lebegett, hogy az Iaido EB – és az én 4. danos vizsgám – egy hétvégére esik a végső vizsgával…
Nyugodt voltam, jó tételeket húztam, a gyakorlati és elméleti vizsga is sikerült – és futottam a Körcsarnokba, hogy ott is megmutassam amit tudok.
Ajánlom-e ezt jó szívvel bárkinek? Nehéz kérdés..
Munka és család mellett hatalmas erőfeszítést igényel egy ilyen tanfolyam – és nem kevés pénzbe kerül. Nehéz volt lemondani Iaido szemináriumokról emiatt…és ha ezeket a napokat esetleg a magyar válogatott tagjaival töltöttem volna, felkészültebb lehettem volna a dan vizsgán – ami (annak ellenére, hogy a jó hangulatú vizsgán a japán bizottság előtt összeszedetten és nyugodtam adtam számot arról, hol is tartok) nem sikerült.
Munka és család mellett hatalmas erőfeszítést igényel egy ilyen tanfolyam – és nem kevés pénzbe kerül. Nehéz volt lemondani Iaido szemináriumokról emiatt…és ha ezeket a napokat esetleg a magyar válogatott tagjaival töltöttem volna, felkészültebb lehettem volna a dan vizsgán – ami (annak ellenére, hogy a jó hangulatú vizsgán a japán bizottság előtt összeszedetten és nyugodtam adtam számot arról, hol is tartok) nem sikerült.
A tudás az enyém, és bár az ovis torna vállalkozás nem indult el, a megszerzett ismereteket tudni fogom hasznosítani a gyakorlások és tanítások alkalmával!
