Kategória: krónika

Iaido szeminárium és Taikai

A Waze navigáció 8,5 órás utat tervezett nekünk – kértünk szabadnapot, és el is indultunk péntek reggel, hogy időben odaérjünk. A közös induló kép a Honda csomagtartóján készült!

Persze útközben kiderült, hogy én nem adtam hozzá a szlovák és  cseh autópálya matricákat, így máris csökkent 3 órával a menetidő!
Most először a Kék szamuráj vitt minket az árvíz mosta Budapestről Prágába, ott is be a belváros fizetős részébe, ahol bevártuk Robiék csapatát,
majd együtt mentünk a zöldségesbe – mivel a kínai tulajdonú lakások bejárata a kínai élelmiszerbolt zöldséges standjának közepéről nyíltak!

A távolmaradók miatt heten osztoztunk a két lakás 4 szobáján – és igen, volt brownie és Fidorka is!

És persze likőr, házi. Ízfokozó élménynek vettem egy doboz jégkrémet, az került a sütire, leöntöttem egy kis alkohollal és került rá földieper is.
Finom volt. (Robi nem örült annyira. :-))
 

Egy órát turista üzemmódban voltam, meghallgattam a handpan zenét a Károly-hídon, és megcsodáltam pár „szekeret”. Hagyományos ruha, egy letűnt kor emléke, lassabb mozgás, természetesebb élet – ezt gyakoroljuk mi is!

Este közösen elsétáltunk a  Original pivnice Budvarka Dejvice  sörözőbe, ahol ismét Cézár salátát kértem, és kaptam is! A felszolgáló hölgy nagyon kedves volt, megtanult a kedvemért egy magyar szót:

„Köszönöm„.

Szombat lett. Ez ismét olyan út volt, amit el tudtam volna engedni, taikai-al és nélküle is. Erős test ellenállásom volt, így nem okozott örömet a gyakorlás. Két csoportban gyakoroltunk – vizsgázók és többiek -, gyors tempóban áttekintettük a katákat.

Délután vizsgák voltak, este pedig búcsú vacsora Cook Sensei-el, aki szokásásos híven nagyon sokat anekdotázott – mikor látjuk legközelebb?
A második éjszakán többet aludtam, mint péntek este – pedig éjfélig kínai gyerekeket hallgattam a falon keresztül.
Vasárnap pedig egyéni majd csoport taikia volt a menü, amit nem én rendeltem.

Csoport taikia-on jött az elhatározás, hogy akkor most a meccsemet meg fogom nyerem, és úgy is lett – de ezúttal ennyi jutott a „sikerből”. Robiék csapata viszont tarolt, ennek örültünk közösen!

Hazafelé zenei kívánságműsor volt az autóban, és mindenről is beszéltünk.

Betekintés az út dalaiba:

Sia – This Is Acting
Middlemist Red – The Other Side Of Nowhere
Kill Bill. Vol. 1
Haley – Last War
Halsey – Ego
Sia – Reasonable Woman
Bonanza Banzai – Elmondatott
Lola Marsh – Shot Shot Cherry
Kaktus – Opál
Cseri Hanna – Kikötő
Ohnody – Sietünk meghalni
Emiliana Torrini – Miss Flower
Calum Scott – No Matter What
Sisi – Dream Sequence Axiom
Köszönjük!

Iaido High Grade Seminar

Nem lehetett okunk panaszra: az idei tavasz bővelkedett eseményekben! Több alkalmunk is volt tanulni, de ez a lehetőség volt a legkülönlegesebb a japán mesterek érkezése, a magas danos vizsgalehetőség, a nemzetközi jelleg és a budapesti helyszín miatt.

Sato Shinobu sensei (hanshi 8. dan), Nakada Masashi (kyoshi 8. dan) japánosan-pontosan kezdték a tanítást a szombati napon. A rövid köszöntők – és a sok taps – után elkészült a közös kép, majd Sato sensei mint a 12 katát elmagyarázta – Nakada sensei pedig bemutatta. Két csoportra osztották a résztvevőket, mi is mozoghattunk egy keveset, majd ebéd következett.

Délután az 5-6. danosok Sato sensei útmutatásait követték, a többiek Nakada senseitől – és az összes 7. danostól! – tanulhattak Yuki Kanto sensei kiváló tolmácsolásában. Nagy örömömre én ez utóbbi csoportban gyakorolhattam. A magas fokozatúak bemutatták a formagyakorlatot, majd mi is követtük őket – persze Sato sensei nagyon sokszor megszakította a mozgást, hogy újabb és újabb hasznos tanácsokat adjon nekünk. Még ennyi év után is csodának tűnik, hogy valaki hogyan tud ennyire jól bánni egy karddal, a lehető legtermészetesebb módon, mintha valóban a testének a kiterjesztése lenne..

Vasárnap délelőtt az utolsók katákat tekintette át a csoport, majd délután vizsgák következtek – gratulálunk az új fokozatot birtokosainak!

Köszönjük a tanítást, a szervezést!

Az esemény hivatalos oldala:

2024 Iaido Magas Danos Tábor és 7.Dan-ig fokozatvizsga 2024.06.01.

 

Közgyűlés

Egyesületünk teliholdkor megtartotta évi rendes közgyűlését!

(Ez képtelen hír lett volna, szerencsére a bing mesterséges képalkotó a segítségünkre sietett:)

Iaido szeminárium – Stubnyafürdő

Vízcsepp a tetőn. Vízcsepp a patakban.
Vízcsepp a tó felszínén.
Vízcsepp a vízcseppek között.
Vágás a vágások között.

A „fekete háromgyémánt” lett a csapatszállító jármű, ami még mindig hibrid. Az csak hazafelé derült ki, hogy levelek is lehetnek a kijelzőn, ami környezettudatosságra nevel (és ezzel párhuzamosan lassú haladásra késztet).

A hosszú hétvégét a pénteki nappal is megtoldottuk, így délelőtt 10 körül elindultunk a naplemente és Stubnyafürdő felé. Az első szlovák benzinkúton tankoltunk benzint (én csokit), és délután máris a patakparton álló házban találtuk magunkat, ahol Robi már a harmincadik palacsintát sütötte az ötvenből, és főtt egy pár liter babos-cukros-kolbászos étel, csak hogy éhen ne haljunk este.

A kalóriabevitelt megelőzte a délutáni gyakorlás, párcserékkel léptünk ki a komfortzónáinkból.

Este még sütemény is volt, ha eddig nem említettem volna –  a kapott sok(k) hatást esti sétával ellensúlyoztam, szerencsére Robi csak reggeli közben (miközben újabb sétát tettem) szólt, hogy medvék is kóborolnak a hegyen, de amiről nem tudok, az nem bánthat.

Cook sensei ezúttal a lista végéről indította a katákat, amelyeket fiatalos lendülettel ő is mutatott be! Három csoportba rendeződtünk, ekkor derült ki, hogy 3, 4 és 5 danos a többség, az elmúlt negyed évszázad alaposan átrendezte a csoportmintát.

Haladóbb csoportban lenni mindig öröm, mert egyre finomabb részleteket tudunk gyakorolni a kapott útmutatások alapján, így történt ez most is. Szerencsére nem volt cél az összes formagyakorlatot felületesen átismételni, ezért volt idő a mozgásra, aminek – az egyre erősebben fájó könyököm ellenére –  örültem!

Délután a többiek a törzshelyen elővacsoráztak a sayonara parti előtt, én pedig megmártóztam a Zöldtükörfürdőben, majd esőben sétáltam, mert az mindig jó!

Másnap (igen, reggeli után, mert ettünk és ettünk és..) délelőtt folytattuk a gyakorlást, a Morote tsuki zárta a kört az ebéd és a vizsgák előtt.
Ölelések után indultunk haza.

Hazafelé is én vezettem, elvetemült villanyautósként gyűjtöttem a faleveleket a kijelzőn, miközben – utastársaim beszélgetéseink a hatására – elképzeltem, hogy Sensei sageót köz egy csomagtartóból előbányászott műanyag sayára, Nemo az elemes-hangos plüssmadarainak a kloákáját varrja elemcsere után, Gábor pedig sensei leesett és ezért töltésképtelen telefonjának a csatlakozóját forrasztja – miközben én nem vezetek, hanem dalt íratok erről az MI-vel!

A Suno.com dalai:

A ChatGPT szövege (azért felmerült bennem, hogy a betanításkor nem magyar klasszikusok voltak a példák..):

„Egy hibrid Mitsubishiben ülünk,
Sensei a csomagtartóból műanyag sayát előhúz.
Nemo plüssmadara csipog, elemcsere után,
Kloákáját varrja, miközben haladunk utunkon..

Én csak nézem, ahogy zajlik az élet,
Sensei bölcsességet oszt, csendben hallgatok.
Gábor forraszt, telefonnal bíbelődik,
Én pedig nem vezetek, csak nézem az utat, hová vezet.

Egy hibrid Mitsubishiben, az úton haladunk,
Sensei, Gábor, Nemo és én, együtt maradunk
Az élet dalát énekeljük, mindent átélünk,
És én nem vezetek, de az úton haladunk.”
Köszönjük a tanításokat, a vendéglátást, a társaságot!

Iaido Seminar (El Classico 2.)

A hétvégi eseményen Daniella Bora sensei, Hunor Mihalik sensei, Andy Watson sensei, Claudio Zanoni sensei, Michael Simonini sensei, Harry Jones sensei, Luc Defraeye sensei és Yuki Kanto sensei vezetésével tanulhattunk – köszönjük!

Vasárnap Kórádi Gábor klubtársunk sikeresen vizsgázott 1 dan fokozatra.

Gratulálunk!