Időutazás
Az indulás napján feltettem a kérdést az egyre népszerűbb mesterséges inteligenciának, a ChatGPT-nek:
– Létezik időutazás?
A válasz lényege ez volt:
„…jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az időutazás lehetséges lenne a gyakorlatban.”
Ekkor felvetettem neki, hogy nagy sebességnél illetve a fekete lyuk eseményhorizontjának közelében az idő másképpen telik, és ez szerintem egyfajta időutazás – de tudományosnak tűnő válaszában sem értett egyet:
„Az időskálák eltérő mérése a gravitációs potenciál különböző értékeihez kapcsolódik, azaz a gravitációs idődilatációhoz. Az idő időbeli torzulásának ez a jelensége az idő időbeli dilatációja, amelyet az általános relativitáselmélet ír le.
Az idődilatáció miatt azonban nem lehet tudatosan vagy szándékosan visszautazni az időben, hanem csak az idő elteltének eltérő percepciója tapasztalható meg a két hely között. Az időbeli torzulásnak ez a jelensége alapja lehet néhány időutazással kapcsolatos sci-fi témának, de az időbeli dilatáció nem jelenti a tudatos időutazás lehetőségét.”
Nem mondtam el neki, hogy én már hosszabb ideje utazom az időben: az utóbbi hónapban 1953 és 1961 között voltam olyan módon, hogy elkezdtem megnézni Audry Hepburn filmjeit időrendi sorrendben (ezzel párhuzamosan pedig könyveket olvastam az életéről) és lassan 18 éve gyakorlok több száz éves mozdulatokat, mint egykor a bushik…
Utazás
Kedves klubtársunk, Gyuri – egy gyenge pillanatában 🙂 – felajánlotta nekünk fehér-francia-családi-gyermekszállító minibuszát, így ebbe a járműbe ült a Shinbukan Egyesület minden aktív iaidokája, és célba vettük Kassát, a leghidegebb várost, hogy immár 10 alkalommal részt vegyünk a Tomodachi no Iaido Keiko eseményen!
Induláskor Hegyi Dóri énekelt nekünk, de felcsendült a Moon river is – és autóztunk (és próbáltam kiismerni a különös módon kommunikáló járművet). Sikerült elkészíteni a szokásos induló-csoportképet képet is a naplementében.
Az autó remekült teljesített az úton – Gyuri, ezt ne olvasd: a villamossínen is -, csendben haladtunk a vacsora felé. Birtokba vettük a szállásainkat, majd Kassa belvárosában sétáltunk és élveztük a helyi ízeket!
Gyakorlás
A helyszín és a hőmérséklet is a szokásos volt – ennyi tabit és (színes) zoknit én még nem láttam!
A hétvége témája a szúrás volt! Életnagyságú rajzon láthattuk, hogy hová is kellene majd (vágnunk és) szúrnunk, ezt követően megismertük a módszertant, és ennek alapján kell kellett feldolgoznunk a katákat – kis csoportokban. Minden ZNKR gyakorlathoz tartozott egy hozzá hasonló koryu pár is – illetve sok-sok papír, amelyek nagy tapasztalathoz juttattak bennünket (nem teljesen véletlenül megszólalt a fejemben a Funny Face…)!
A kisebb fokozattal rendelkezőknek extra élmény jutott, mivel ők először kóstoltak bele a Muso Shinden Ryu világába..! 🙂
Szombaton a Tsuka ate-Towaki, Morote-tsuki Ryōzume, Ganmen-ate-Mon-iri párosokat dolgoztuk fel.
Délután a zene átváltott Kill Bill-re és Az utolsó szamurájra. Este a Shin Junshui Do otthonában vacsoráztunk, főszerepet kapott pár sushi, maki, kék torta – és..
..NAGY (a lovak lábát nem vágták le, ugye?) fegyverek!
Vasárnap folytattuk a Soete-tsui-Iwanami majd a Siho-giri-Gyakutō-Takiotoshi formagyakorlatokkal, majd a napot szabadgyakorlás zárta.
Ismét (idő)utaztunk, hogy teljesebben tudjuk megélni a jelent: Köszönjük..!
