Cerceau könnyen ébredt. Kikelt az ágyból, felvette a köntösét, bár nyár közepe volt, még mindig nem tudott hozzászokni az északi időjáráshoz. A kotyogós kávéfőző hűvös érintése megnyugtatta. Cinkostársak voltak ők, egy tárgy ami kávét adott neki, és egy ember aki engedte, hogy a tárgy tegye a dolgát, amiért megalkották. Kihasználták egymást. Bár a Szarvasi Háztartási Kft. Álmában sem gondolta volna, hogy az egyik kotyogósa egy dán sziget hajóács műhelye felett, egy szűkös galérián fog kikötni, de néha a dolgok akkor kerülnek a helyükre amikor a legkevésbé várná az ember… vagy a kávéfőző. Miközben a világgal perlekedő hangokat adott ki a kis fémtorony, Cerceau megmosta az arcát. A kétnapos borosta, mementóként duruzsolta a fejébe: “már férfi vagy”. Vagyis majdnem. A mai nappal az leszel. A fér/fiú kitöltötte a kávét, és mivel az izgatottságtól nem tudott ülni, fel-alá járkálva itta meg a kávéját. Aztán a második is hasonló sorsra jutott.
Miközben öltözött megütötte az orrát a hajólakk ismerős illata. Milyen érdekes, több mint tíz éve dolgozik hajókon, az agya már teljesen ki kellett volna, hogy zárja ezt az illatot, mégis minden egyes reggel munka előtt, újra és újra az orrába költözött. Az örök hajóácsok aromája. Ahogy lement a lépcsőn, régi barátként üdvözölte a hatos, a nyolcas és a tízes lépcsőfok ismerős nyikorgásait. Ahogy az utolsó lépcsőfok után leért a végtelennek és egyszerre végtelenül kicsinek tűnő száraz dokkba, az Öreg persze már várta. Ott volt az első napján is, ott volt az évek alatt minden nap. Akkor is ott volt amikor megmutatta, hogy hogyan kell gyalulni a fát. Cerceau évekig csak gyalult és gyalult. Amikor már azt hitte, hogy tökéletes a hajótest az Öreg újabb és újabb javítandó dolgokra mutatott rá. Cerceau-t végtelenül frusztrálta a “baszdmeg, ez sosem lesz kész” érzés. Mindig volt mit javítani, volt mit gyalulni. Egy idő után persze rájött, hogy semmilyen dolog sincs véglegesen kész, minden változik (kivéve a reggeli kávé, az sose változzon). Az Öreg ma mosolygott.
– Mi a mai feladat?
– A mai? Hát a mai feladat különleges feladat.
Cerceau érezte a szakállba rejtett mosoly kétértelműségét.
– Ma csak el kell nevezni a hajót, amin eddig dolgoztál és amin dolgozni fogsz.
– De hát még kész sincs!
– Persze, és soha nem is lesz, de ez most lényegtelen. Nevezd el!
Az Öreg odanyújtott neki egy bödönt, benne végtelenül sűrű fekete folyadékkal és egy ecsettel.
Cerceau egy szemberebbenés nélkül írta a következő szót a hajótestre:
“Yamaoroshi”.
