EKF Iaido tábor & vizsga

A Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség csütörtököt mondott. Lehet-e ellenállni annak a lehetőségnek, hogy két 8 danos japán Sensei vezetése alatt gyakorolhassunk 2 órát ezen a napon? Nem, nem nem! Ráadásul ez kiváló bemelegítőnek ígérkezett a hétvégi esemény előtt.

Kusama Junichi Sensei (Iaido hanshi 8 dan) régi ismerősként üdvözölt bennünket! Rövid bemelegítés után megmutattuk, hol is tartunk éppen a végtelen úton, ő pedig örömmel állapította meg, hogy fejlődtünk utolsó (pár év eltelt, volt egy járvány, Japán a közelmúltig lezárta a határait..) találkozásunk óta.
Sok szó esett a vágásról, kiemelte a jobb kéz használatának fontosságát, foglalkoztunk a fordulásokkal is – itt a kissaki útja kapott szerepet – majd pontosítottuk a ZNKR katákat.

Szombaton – figyelem, a krónikás saját megélése következik! – egy pihentető éjszaka után végre nem kellett korán ébrednem. Egy szeretetteli, közös reggeli után ültem a kedvenc autómba, hogy a Folyondár Vasas Sportcenterben találkozzak 149 másik iaidokával (Chilétől Belgiumig..), akiknek a többsége évek óta várt egy hasonló, magas danos vizsgákra is lehetőséget adó eseményre.

Maszkban voltunk, és már reggel is meleg volt. A sorakozó utáni beszédekben háromszor mondták el a távolság és a védekezés fontosságát (én már ekkor úgy éreztem, hogy tiszta szén-dioxidot lélegzek be, és a pulzusom is szokatlanul magas…).
Kusama sensei beszéde ezek után felüdülés volt, hiszen a Bushidó egymást kölcsönösen támogató elveiről beszélt.

Az első az Őszinteség: Ez a morális viselkedés, szégyenkezni
a gyáva és igazságtalan
tettek miatt, tisztán harcolni.

A második a Bátorság:
Bátorság legyőzni a félelmet,
normálisnak lenni, az igazságért
tenni.

A harmadik Jóindulat: kötődés, kitartás, együttérzés másokkal,
mint gyengékkel vagy
vesztesekkel.

A negyedik Udvariasság/Hála:
cselekvés vagy udvariasság ami számításba veszi
mások érzéseit.

Az ötödik az Igazságosság: Tartsd meg amit mondasz!

A hatodik a Becsület: a legfontosabb fogalom a szamurájnak.

A hetedik a Hűség: Szolgálni a feljebbvalót önmagunk odaadásával.

Az utolsó elem a Bölcsesség: nem csak tudásnak,
jó érzéknek és jó ítélőképességnek a
birtokában lenni.

Ezek nem egymástól független elemek, hanem kölcsönösen egymást segítik.
A
szamuráj méltósága 3 oszlopon nyugszik:
a bölcsességen, jóindulaton, bátorságon.
Ezek
alátámasztják a Őszinteséget.
Az Őszinteség és az Udvariasság támogatja a Hűséget.

 

Elmondta, hogy fontos hinni önmagunkban és a társainkban is, és hogy a fenti elvek megtartása mellett a test és a lélek fejlesztése célja az utunknak – és ezzel hozzájárulunk az emberiség békéjéhez.

Ezt követően a magas fokozattal rendelkezők enbu-ját láthattuk, majd kettéválasztottak a részvevőket: mi Yamazaki Akimasa sensei (Iaido kyoshi 8. dan) irányítása alá kerültünk a 4 danosok és az az alattiak csoportjába.

Az étlapon azon a napon sem volt más, mint mindig: délutánig két külön csoportban, egyesével végigvettük a katákat, és pontosítottuk őket. Yamazaki  Sensei fáradhatatlanul, erős szívvel és lélekkel mutatta be a mozdulatokat, szavait pedig kiválóan tolmácsolta Yuki Kanto (külön köszönet érte!).

Mivel én a saját komfortzónámon belül szeretek gyakorolni,
egyre nőtt bennem az ellenállás és a zavar.

Egyedül voltam a héten, és túl sok információ ért
(járvány, háború, diktatúrák a világban…),
ez már rossz alap volt.
Tudom, “ezek a dolgok nem léteznek”,
de a padló piszkos volt, a hőmérséklet magas, sokan voltunk,
a ruhát pedig ismét nem sikerült a megfelelő helyre kötnöm,
páran a tanítás közben is zavaróan beszélgettek és úgy tűnt,
az első sorban állók nem segítik a többieket azzal, hogy leülnek,
miközben Sensei mutat valamit – szóval nem akartam jelen lenni,
a gerincem pedig egy szétpattani akaró húrrá változott.
Nem szeretek vizsgázni, versenyezni, megmutatni,
hiába vagyok tisztában a fontosságával…

Mindennél jobban esett az aznapi nyitott autózás és a zuhany!

Vasárnap délelőtt gyakoroltunk, majd vizsgák következtek. Emlékszem, arra, amikor először nem sikerült.  Emlékszem a másodikra is.. de emlékszem az elmúlt hónapokra, amikor – előzetes szándékaim ellenére – jelentkeztem a vizsgára, és nagyon sokat gyakoroltunk, fejlődtünk együtt.
Az ellenállás bennem még ezen a napon is megvolt. Délelőtt egyetlen katáról gondoltam azt, hogy ez úgy sikerült, ahogy szerettem volna (persze vehetjük ezt pozitív előjelnek is).

Ebéd közben megérkeztek támogató klubtársaink, én újra, erősebben felkötöttem az obit és a hakamát, majd következett a várakozás. Minél magasabb fokozattal rendelkezik valaki, annál többet kell vizsgán várnia, eközben a talpak a padlóhoz tapadnak, az izmok mozdulatlanok, a kéz izzad.
Dimitri első körben szép gyakorlatot mutatott be. Vártam. Örültem a nekem tetsző kata-sorozatnak (koryu, 4, 6, 8, 10), próbáltam nyugodt de erős maradni (a ruhám alatt pedig ott volt Hábermajer Sensei utolsó kis üzenete :–)).

És eljött a perc. A vizsgabizottságban ott ült Kusama és Yamasaki Sensei is.. de amikor kihúztam a kardot, eltűnt mindenki. Tőlem szokatlanul lassan mozogtam, forduláskor pedig sikeresen megmutattam (erről tanúskodik a videó is), hogy mit is tanultam erről az elmúlt napokban. Tudtam, hogy sokkal jobb vagyok ennél, de akkor ez volt bennem.
És újra vártam.

élet és halál
határát egy kardpenge
jelöli csendben

A hátfájás elmúlt – fejfájás jött helyette. Maszk nélkül, a melegben, kintről néztem végig Nemo és Hábermajer Sensei vizsgáját, majd vártuk az eredményt, a feloldozást.


Láttam Dimitri számát (siker!), csak utána kerestem a sajátomat. Ott volt! Nemoét  sajnos nem láttam, Sensei eredményére pedig várni kellett… és amikor megláttam a 613-at, utána mentem oda hozzá gratulálni – és megköszönni.

És ez innentől már történelem.

 

Köszönet a tanításért, a támogatásért, a szervezésért, a fényképekért!

 

Hábermajer Gábor: Iaido 6.dan
Szilva Imre: Iaido 4. dan
Dimitri Nachkebia: Iaido 1.dan