Minden EB más. Mindig más a versenyig
elvezető út. A felkészülés, összekovácsolódás, a várakozás,
az utazás, és maga a verseny is.
A keretet minden eddiginél korábban,
már márciusban kiválasztotta Mihalik Hunor az Iaido szekció
vezetője, aki a felkészülési programot is végig kézben
tartotta. /A keret idén 8 főt jelentett: Várvízi Attila és
Elter Helga (mudan), Lápossy Sándor és Kurucz Csaba (shodan),
Varga Zoltán és Vass Gergely (nidan), Stadler Gyula (sandan), és
csapatkapitányként jómagam, Hábermajer Gábor (godan)./
Ez egyben azt is jelentette, hogy a felkészülés is idejében
megkezdődhetett. A koncepció egy eleinte ritkább, majd egyre
sűrűsödő edzések melletti sok egyéni munkával történő
előkészület volt. Az őszi felerősödő gyakorlást két esemény
erősítette, októberben Yamasaki sensei edzőtábora, majd
novemberben a Hunor által vezetett válogatott keret Csomádi
edzőtábora. Mindkét esemény komoly lendületet adott a
válogatottnak. A kiutazás előtti hétvégén egy ráhangoló edzés
és egy közös ebéd zárta le a felkészülési szakaszt.
Az utazás teljesen zökkenőmentesen
történt, hála a kitűnő előkészítő munkának, melyben
jelentős része volt Elter Helgának. Festői környezetbe
érkeztünk, Biel városa felett egy hegy tetejére, ahol egy sport
és szabadidő paradicsom helyezkedik el. Sportpályák és csarnokok
sokasága, kifogástalan szállás, 20cm hó, és egy rendkívül
felkészült szervezői gárda fogadott bennünket.
Idén első alkalommal az Iaido és a
Jodo EB teljesen elkülönült, ami most csak adminisztratív
jelentőséggel bírt, mivel a két rendezvény egymást követte
azonos helyen.
Az eddigi évekhez hasonlóan
szemináriummal kezdődött a 15. Iaido EB. A ZNKR-t képviselő
delegáció most is fajsúlyos volt, tagjai a következő mesterek
voltak: KISHIMOTO Chihiro, Iaido Hanshi 8-Dan, YAMAZAKI Takashige,
Iaido Hanshi 8-Dan, ISHIDO Shizofumi, Iaido Hanshi 8-Dan. Az oktatási
tempó és a gyakorlás menete elég gyors volt, mivel csak a
délelőtt állt rendelkezésre a ZNKR iai áttekintésére.
Délután bírói a szeminárium
következett, ami számos tanulsággal járt. A képzést ISHIDO
sensei bevezetője indította el, felsorolta a bíráskodási
alapelveket, és a bírói hozzáállás sarokköveit. Ezeket sajnos
sok esetben nem láthattuk viszont a gyakorlatban. A bírói gárda
tagjai néha igen meglepő eseteket produkáltak, nem tűntek minden
esetben teljesen felkészültnek, illetve nem álltak mindig a
helyzet magaslatán. Természetesen ilyenkor nehezített terepen kell
mozogniuk, hiszen minden egyes mintamérkőzés tartalmaz valamilyen
példázatot, tehát rendkívüli figyelem szükséges ilyenkor. Bár
azt gondolom nem csak ilyenkor, hanem a valós versenyhelyzetek
elbírálásakor is. A tapasztalatszerzést egy epizód is
színesítette, ugyanis valami érthetetlen oknál fogva a gyakorló
mérkőzésekre várakozók közül többen elkezdtek kiszivárogni a
teremből, majd egyre többen követték ezt a példátlanul illetlen
magatartást. Nem kellett sok idő, hogy a vezető delegációnak is
szemet szúrjon a történés, majd ISHIDO sensei nagyon éles hangon
hívta fel mindenki figyelmét a történtekre, és adta tudtul, mi a
szemináriumi viselkedés módja és a tanulás alapvető
hozzáállása. Engem is nagyon megleptek a történtek, hiszen az
ember úgy gondolná, az európai Iaido elitje jelenik meg az EB-n. A
magyar csapatra nem lehetett panasz, mindannyian igyekeztünk a
lehető legtöbbet elsajátítani.
A versenynap reggelén a lehető
legkorábban, elsők között érkeztünk a verseny helyszínére,
hogy szokásos, közös bemelegítésünket és ráhangoló
gyakorlásunkat elvégezzük. Jó érzés volt látni, hogy ezt a
fajta közös munkát és összetartást csak mi képviseljük. Mire
végeztünk kezdődött is a nemzetek felsorakozása, és a hivatalos
megnyitó, amin (és az egész eseményen) a teljes EKF vezérkar
(Alain Ducarme elnök, Jean-Pierre Raick technikai igazgató, Raf
Bernaers főtitkár) is jelen volt.
És kezdetét vette a verseny. Mudan,
shodan, nidan, és sandan versenyzők kezdtek. Sajnos korán
kezdődött a veszteség hullám. Elter Helga (mudan), Varga Zoltán
és Vass Gergely (nidan), Kurucz Csaba és Lápossy Sándor (shodan),
valamint Hábermajer Gábor (godan) a pool-okból nem jutottak ki.
Mudanban Várvizi Attila kijutott a pool-ból, majd kiesett, hasonló
képpen a sandan kategóriában induló Stadler Gyulához. Egy ideig
ők jelentették a reményt. A történtek időnként nem kis érzelmi
hullámzást okoztak csapatunknak. Kereshetnénk a vártnál gyengébb
szereplés okait magunkon kívül, de ez nem visz jó irányba. Talán
kicsit el is vagyunk kényeztetve, hiszen az eddigi szereplések
alatt, majdnem minden esetben sikerült valamilyen érmet hazahozni.
Azért ne feledkezzünk meg Vass Gergely fighting spirit díjáról,
amit a pool-ban mutatott teljesítményére kapott.
A csapatverseny
A harmadik napon következett a
csapatverseny. Reggel jól ébredtünk, sikerült a hátráltató
lelki aspektusokat magunk mögött hagyni. Jó kedvel és nagy
lendülettel indultunk neki, Vass, Varga, Stadler (tartalékként) és
Hábermajer. Nidan-godan-nidan felépítésű csapattal vágtunk
neki. A kevés kimondottan csapatkészülős edzés ellenére, azt
kell mondjam, nagyon jól működött a csapatunk. Volt közös
érzés, lendület, és formailag is képzettek voltunk. Ez utóbbi
nem volt feltétlenül igaz minden rivális csapatra. Az
összbenyomást erősítette, hogy jól mozogtunk egyszerre, a
reihó-kat teljes szinkronban tudtuk végezni. Pool elsőként
jutottuk ki, két győzelemmel, amit titkon reméltünk is. Az
egyenes kiesésben olaszok elleni vereség meglepetésként jött, de
hát ilyen a taikai. Vigaszunk legyen az a nagyon erős, és
felszabadult érzés, ami mindhárom mérkőzésünket áthatotta, és
az, hogy a későbbi második helyezettet megvertük.
Összegzés
Azt gondolom a felkészülésünk
tökéletesíthető, talán jobb eredményeket is elérhetnénk
taikai-okon, de felteszem a kérdést: ez a cél? Azt is gondolom a
taikai nem lehet cél, eszköznek kell lennie. Eszköz, mely
iaido-nk, és magunk fejlesztésére hivatott. Az iaido nem sport, és
semmiképpen sem versenysport, ennek ellenére létezik iaido
verseny. Ez talán ellent mondás? Ha az, ha nem az, akkor is
létezik. Akár el is ítélhetjük a versengést, akár el is
zárkózhatunk előle. Évekkel ezelőtt már megtapasztaltuk,
ellentmondásossága ellenére sok hozadéka van. Olyanok, amik más
módon nem érhetőek el. Ezeket kell szem előtt tartanunk. A
válogatás során több klub tagjai kerülnek egy munkacsoportba,
közösen készülnek, közös cél vezérli munkájukat. A közös
felkészülés, utazás, versenyzés hatalmas kovácsoló erővel
bír. A különböző helyekről érkezőket összekapcsolja, ez
által a dojo-k közötti kapcsolatok erősödnek. A taikai alatt
érzett feszültség és izgalom csak a vizsgákéhoz hasonlítható,
a drukk tűrés és helyzetkezelés legnagyobb iskolája e helyzet.
Az EB az egyetlen olyan esemény melyre Európa iaido-sai
összesereglenek, ahol valamennyi ország (egyre több) képviselteti
magát. Láttatnunk kell magunkat, és látnunk kell merre tart
Európa, a magas dan-os európaiak milyen iaido-t képviselnek, és
látnunk kell, mit képviseltet ilyenkor a ZNKR a delegációján
keresztül.A taikai továbbá az egyik legnagyobb ego romboló
is. Önérzetünk, hiúságunk, és becsvágyunk, eredményre és
elismerésre vágyik. Ha vesztünk elkeseredünk, mások okolásába
kezdünk, rossz érzéseink támadnak, de az út nem erre vezet.
Vereség után öleld át a győztest, és keresd a tanulságot,
tanulj!
Hábermajer Gábor
Csapatkapitány
Shinbukan Dojo
