El kellett telnie pár másodpercnek, hogy eszembe jusson: ez csakis a hétvége témájába vágó rendezett jelenet lehet, így (kicsit) megkönnyebbültem – de a reakcióink világossá tették, hogy lesz mit tanulnunk a hétvégén.
A Mazda a torkát köszörülte, így a a B terv lépett életbe és a NAGY (többször rácsodálkoztam, hogy a csomagtartóba hosszában is beférnek a kardok) Hondával indultunk útnak – a döntést indokolta persze az is, hogy csomagjaink bruttó térfogata ismét elérte a kritikus határt. Az utazás kényelmes volt, és estére (mialatt a Hősök terén hatalmas tüntető tömeg gyűlt össze) meg is érkeztünk a (sosem lesz szebb) hideg városba, hogy éhesen (pedig dehogy) kóstolhassuk meg Robi főztjeit (szóval ismét alig bírtuk) és a sütit (elfogyott – vasárnapig).
Gábor és én egy másik lakásban lettünk elszállásolva (ez milyen magyar szó) Robinak köszönhetően (Ďakujem!), így viszonylag korán ágynak (azaz ágyba) estünk a panel-városrészben.
És szombaton kezdetét vette a tanulás, a „Biztonság a gyakorlás helyszínén – Dojo-elsősegély és dojo-kockázatkezelési szeminárium”.
A (mű)véres, ragasztott sebes (megmondjam, mire hasonlított?), hatásos bevezető után előkerültek a trauma kötszerek (és felkerültek a kabátok), majd megismerhettük a kötözés művészetét (:–)), amit többször is gyakoroltunk hármas- és kettes csoportokban majd egyedül is. A tapasztalatokat megbeszéltünk, felelevenítettük a korábbi hasonló eseteket – rengeteg hasznos információval gazdagodtunk (és végtelen számú fénykép készült)!
A napot gyakorlás zárta.
Este sok japán étel (és fahájas alkohol) elfogyasztása közben beszélgettünk a Shin Junshi Dojoban (ahol a nindzsák még mindig rejtőzködnek).
Vasárnap korábban kezdtük a gyakorlást, szerepet kapott a tegnapi tananyag gyakorlati részének ismétlése és pontosítása, majd új ismeretek is következtek a biztonságról – főleg a kardhasználat tekintetében (elő is került egy törött példány).
Ebéd után már szinte kiéhezve következett a gyakorlás, először 3-, majd 5 kata finomítása volt a feladat, végül enbuk következtek (amelyek rögzítésre kerültek, így azokat is tudjuk elemezni).
A porcukor a zárás után következett: néhányan jó hangulatú páros gyakorlatokkal erősítettük egymást!
Köszönjük a tanítást, a szervezést, az együtt töltött időt és az utat!
