Kategória: krónika

Az Oni nyugdíjba ment, mi pedig felavattuk az új kaminadát, amelyben most is vannak „rókák„!

Nem lehetett okunk panaszra: az idei tavasz bővelkedett eseményekben! Több alkalmunk is volt tanulni, de ez a lehetőség volt a legkülönlegesebb a japán mesterek érkezése, a magas danos vizsgalehetőség, a nemzetközi jelleg és a budapesti helyszín miatt.

Sato Shinobu sensei (hanshi 8. dan), Nakada Masashi (kyoshi 8. dan) japánosan-pontosan kezdték a tanítást a szombati napon. A rövid köszöntők – és a sok taps – után elkészült a közös kép, majd Sato sensei mint a 12 katát elmagyarázta – Nakada sensei pedig bemutatta. Két csoportra osztották a résztvevőket, mi is mozoghattunk egy keveset, majd ebéd következett.

Délután az 5-6. danosok Sato sensei útmutatásait követték, a többiek Nakada senseitől – és az összes 7. danostól! – tanulhattak Yuki Kanto sensei kiváló tolmácsolásában. Nagy örömömre én ez utóbbi csoportban gyakorolhattam. A magas fokozatúak bemutatták a formagyakorlatot, majd mi is követtük őket – persze Sato sensei nagyon sokszor megszakította a mozgást, hogy újabb és újabb hasznos tanácsokat adjon nekünk. Még ennyi év után is csodának tűnik, hogy valaki hogyan tud ennyire jól bánni egy karddal, a lehető legtermészetesebb módon, mintha valóban a testének a kiterjesztése lenne..

Vasárnap délelőtt az utolsók katákat tekintette át a csoport, majd délután vizsgák következtek – gratulálunk az új fokozatot birtokosainak!

Köszönjük a tanítást, a szervezést!

Az esemény hivatalos oldala:

2024 Iaido Magas Danos Tábor és 7.Dan-ig fokozatvizsga 2024.06.01.

Egyesületünk teliholdkor megtartotta évi rendes közgyűlését!

(Ez képtelen hír lett volna, szerencsére a bing mesterséges képalkotó a segítségünkre sietett:)

A „fekete háromgyémánt” lett a csapatszállító jármű, ami még mindig hibrid. Az csak hazafelé derült ki, hogy levelek is lehetnek a kijelzőn, ami környezettudatosságra nevel (és ezzel párhuzamosan lassú haladásra késztet).

A hosszú hétvégét a pénteki nappal is megtoldottuk, így délelőtt 10 körül elindultunk a naplemente és Stubnyafürdő felé. Az első szlovák benzinkúton tankoltunk benzint (én csokit), és délután máris a patakparton álló házban találtuk magunkat, ahol Robi már a harmincadik palacsintát sütötte az ötvenből, és főtt egy pár liter babos-cukros-kolbászos étel, csak hogy éhen ne haljunk este.

A kalóriabevitelt megelőzte a délutáni gyakorlás, párcserékkel léptünk ki a komfortzónáinkból.

Este még sütemény is volt, ha eddig nem említettem volna –  a kapott sok(k) hatást esti sétával ellensúlyoztam, szerencsére Robi csak reggeli közben (miközben újabb sétát tettem) szólt, hogy medvék is kóborolnak a hegyen, de amiről nem tudok, az nem bánthat.

Cook sensei ezúttal a lista végéről indította a katákat, amelyeket fiatalos lendülettel ő is mutatott be! Három csoportba rendeződtünk, ekkor derült ki, hogy 3, 4 és 5 danos a többség, az elmúlt negyed évszázad alaposan átrendezte a csoportmintát.

Haladóbb csoportban lenni mindig öröm, mert egyre finomabb részleteket tudunk gyakorolni a kapott útmutatások alapján, így történt ez most is. Szerencsére nem volt cél az összes formagyakorlatot felületesen átismételni, ezért volt idő a mozgásra, aminek – az egyre erősebben fájó könyököm ellenére –  örültem!

Délután a többiek a törzshelyen elővacsoráztak a sayonara parti előtt, én pedig megmártóztam a Zöldtükörfürdőben, majd esőben sétáltam, mert az mindig jó!

Másnap (igen, reggeli után, mert ettünk és ettünk és..) délelőtt folytattuk a gyakorlást, a Morote tsuki zárta a kört az ebéd és a vizsgák előtt.
Ölelések után indultunk haza.

Hazafelé is én vezettem, elvetemült villanyautósként gyűjtöttem a faleveleket a kijelzőn, miközben – utastársaim beszélgetéseink a hatására – elképzeltem, hogy Sensei sageót köz egy csomagtartóból előbányászott műanyag sayára, Nemo az elemes-hangos plüssmadarainak a kloákáját varrja elemcsere után, Gábor pedig sensei leesett és ezért töltésképtelen telefonjának a csatlakozóját forrasztja – miközben én nem vezetek, hanem dalt íratok erről az MI-vel!

A Suno.com dalai:

• Swing jazz
  
• Opera
• Rock

A ChatGPT szövege (azért felmerült bennem, hogy a betanításkor nem magyar klasszikusok voltak a példák..):

A hétvégi eseményen Daniella Bora sensei, Hunor Mihalik sensei, Andy Watson sensei, Claudio Zanoni sensei, Michael Simonini sensei, Harry Jones sensei, Luc Defraeye sensei és Yuki Kanto sensei vezetésével tanulhattunk – köszönjük!

Vasárnap Kórádi Gábor klubtársunk sikeresen vizsgázott 1 dan fokozatra.

Gratulálunk!

Turcianske Teplice adott otthont a Tavaszi Jodo szemináriumnak, amelyen Toru Sakaue sensei és Roman Watanabe sensei finomították a japán, szlovák, magyar, lengyel, cseh és svéd gyakorlók ZNKR kata ismereteit.

Köszönjük Robi beszámolóját!

Mindig nagy öröm és megtiszteltetés meglátogatni Victor Cook senseit és Terry Cook senseit otthonukban, a Wight-szigeten. Utunk ezúttal is kalandos volt, de megérkezésünk után azonnal otthon éreztük magunkat.

Az ott töltött idő alatt intenzíven gyakoroltunk Cook sensei irányításával, akinek meg van az a képessége, hogy kiválóan át tudja adni az évtizedek alatt megszerzett tudását.

Köszönjük a tanítást és a vendéglátást!

Dojo-Elsősegély és Dojo-Kockázatkezelési szeminárium

Kassa 2024.02.17-18

„BIZTONSÁG A GYAKORLÁS HELYSZÍNÉN” névvel kétnapos Dojo-Elsősegély és Dojo-Kockázatkezelési szemináriumot tartott Kassán a Shin Junsui Dojo szervezésében Hábermajer Gábor a Shinbukan Egyesülettől, aki egyszemélyben iaido- és elsősegély oktató.

A kétnapos képzés a Tomodachi no Keiko iaido szemináriumaként indult. Az első nap első perceiben azonban a résztvevők számára váratlanul szituációs baleseti bemutató jelent meg. Kata-gyakorlás (formagyakorlatok) közben kard által okozott nagyvérzéssel járó önsebzéses sérülés imitációját láthatták a résztvevők.

Preparált sérülés, liternyi művér és nagyon hiteles sérült megjelenítés (hála Németh Zoltánnak) segítette, hogy egy veszélyes, nagyobb kockázatú helyzeten keresztül, de kontrollált körülmények között kezdjék meg az ismerkedést és tanulást a dojo- belüli elsősegélynyújtás és kockázatkezelés irányába.

Az első nap a nagyvérzéssel járó sérülés ellátás különböző helyzeteinek gyakorlásával telt.

A második nap témája a sérülés ellátások ismétlését követően a prevenció volt. A gyakorlással kapcsolatos területek kockázatainak felmérését, azok értékelését és kezelését gyakorolták a résztvevők.

Mind a sérülés ellátás, mind az iaido és jodo gyakorlás kockázatainak elemzése egy rendkívül elhanyagolt terület. Szerencsére a balesetek száma alacsony, ám a használt eszközök és helyzetek sajátosságaiból adódóan, ha bekövetkeznek, akkor nagyon súlyosak lehetnek.

Bízunk benne, hogy ezzel a képzéssel e témák felé sikerül fordítanunk a figyelmet és egyre többen gondolják majd, hogy ilyen irányú ismereteket és gyakorlatot is kell szerezniük a budo tudásuk mellé.

El kellett telnie pár másodpercnek, hogy eszembe jusson: ez csakis a hétvége témájába vágó rendezett jelenet lehet, így (kicsit) megkönnyebbültem – de a reakcióink világossá tették, hogy lesz mit tanulnunk a hétvégén.

A Mazda a torkát köszörülte, így a a B terv lépett életbe és a NAGY (többször rácsodálkoztam, hogy a csomagtartóba hosszában is beférnek a kardok) Hondával indultunk útnak – a döntést indokolta persze az is, hogy csomagjaink bruttó térfogata ismét elérte a kritikus határt. Az utazás kényelmes volt, és estére (mialatt a Hősök terén hatalmas tüntető tömeg gyűlt össze) meg is érkeztünk a (sosem lesz szebb) hideg városba, hogy éhesen (pedig dehogy) kóstolhassuk meg Robi főztjeit (szóval ismét alig bírtuk) és a sütit (elfogyott – vasárnapig).
Gábor és én egy másik lakásban lettünk elszállásolva (ez milyen magyar szó) Robinak köszönhetően (Ďakujem!), így viszonylag korán ágynak (azaz ágyba) estünk a panel-városrészben.

És szombaton kezdetét vette a tanulás, a „Biztonság a gyakorlás helyszínén – Dojo-elsősegély és dojo-kockázatkezelési szeminárium”.
A (mű)véres, ragasztott sebes (megmondjam, mire hasonlított?), hatásos bevezető után előkerültek a trauma kötszerek (és felkerültek a kabátok), majd megismerhettük a kötözés művészetét (:–)), amit többször is gyakoroltunk hármas- és kettes csoportokban majd egyedül is. A tapasztalatokat megbeszéltünk, felelevenítettük a korábbi hasonló eseteket – rengeteg hasznos információval gazdagodtunk (és végtelen számú fénykép készült)!

A napot gyakorlás zárta.

Este sok japán étel (és fahájas alkohol) elfogyasztása közben beszélgettünk a Shin Junshi Dojoban (ahol a nindzsák még mindig rejtőzködnek).

Vasárnap korábban kezdtük a gyakorlást, szerepet kapott a tegnapi tananyag gyakorlati részének ismétlése és pontosítása, majd új ismeretek is következtek a biztonságról – főleg a kardhasználat tekintetében (elő is került egy törött példány).
Ebéd után már szinte kiéhezve következett a gyakorlás, először 3-, majd 5 kata finomítása volt a feladat, végül enbuk következtek (amelyek rögzítésre kerültek, így azokat is tudjuk elemezni).

A porcukor a zárás után következett: néhányan jó hangulatú páros gyakorlatokkal erősítettük egymást!

Köszönjük a tanítást, a szervezést, az együtt töltött időt és az utat!